Balaton félmaraton 2015

Loading

Ez most Párizzsal kezdődik. Nem akarom túl messzire vinni, mert ez egy futóblog, szóval nem azzal kezdődik, hogy lelőttek egy orosz gépet a Sinai félsziget felett – nem sokkal Párizs előtt -, és azon is ártatlan emberek voltak, vagy, hogy ugyanebben a pár napban Afrikában egyetemistákat öltek halomra, nem adok itt választ arra a magamnak is feltett kérdésre, hogy miért pont ez a felfoghatatlan dolog kap sokkal nagyobb fókuszt nálam is, a világon is? Minden ember fontos, minden élet pótolhatatlan. Ez Párizzsal kezdődik, mert Párizsnak lett köze Siófokhoz.

Szombat reggel teljes gyanútlansággal nyitottam meg telefonomba könyvjelzőzött hírportálokat, és onnan pár …

Olvass tovább!

Woohoo!

Loading

smashrun_sunday_november_15_2015.png

 

eredmenylista_futanet_hu.png

Szerintem ebbe most beletettem, amit tudtam, meg volt a háznál. NEM EDZÉSNEK NYOMTAM. 🙂 

És most nagyon boldog vagyok, el is megyek James Bondot nézni.…

Olvass tovább!

Szeptember

Loading

Nem szeptember volt a legerősebb hónapom ebben az évben. Januárban még lenyomtam magam szempontjából nézve egy igen derekas 141 km-t, és hát a júniusi lelkesedés is elég volt 111-re. Igen, most jön a a senki által nem várt, a totális meglepetés erejével ható DE.

De mégis, ebben az évben szeptember lett a vízválasztó. Ez tipikusan olyan DE, mint amikor közelében sem vagy az esetleges PB-dnek, de érzésre egy kurva jót futottál. Amikor azért egészen jó tempóval mész, nem a legjobbal, de érzésre könnyű vagy Muhhamad Ali lepkéje.

A sok mindig-közbe-jön-valami után (nyaralás, kánikula, csak-csak fáj, tököm se megy futni, semmi …

Olvass tovább!

Siófók, Siófok, üdvözöljük kedves utasainkat!

Loading

Nem mintha vonattal mentünk volna, de ahogy lekanyarodtunk a vasúti átjáróhoz, amelynek túloldalán nyaranta vélhetően ugyanúgy ott feszít Magyarország buliközpontja, másodpercenként ezresével tolultak az emlékek, kezdve a vasúti kocsik műbörkánikulájával, ami leginkább akkor véste be magát újra és újra az agyamba, amikor nem jutottam tovább a siófoki vasútállomásnál: kamaszkoromban – nagyszüleimhez utazva – a Nagykanizsa-Székesfehérvár tengely volt a pokol előszobája, Balatonvilágostól egészen Szentgyörgyig húzta vonat a kínt.

A kikötői parkoló szinte teljesen üres volt, nem értettem, hogy mi a baj. Nem ma lesz? Ma lesz, de nem most? Benéztem valamit? Megnéztem a telefont: tizenötödike van. Megnéztem futaneten a rajtidőpontokat. Oda …

Olvass tovább!

Renegade

Loading

Elmondom, mi lesz.

Az, lesz, hogy vagy sikerül bemennem két óra alá, vagy valami ehhez nagyon hasonló időt megfutnom szombaton, és akkor viszont arról fogok itt zokogni, hogy annyira kifulladtam, hogy ebben semmi öröm nem volt, és EZ a futás már nem a futás öröméről szól, jaj nekem, meg minden.

Vagy az lesz, hogy még a helyszínen sem hiszem el magamról, hogy tudok öt valamennyis idővel segget csóválni 21 végtelen kilométeren keresztül és akkor viszont… á, az nem lehet. Szóval akkor az lesz, hogy továbbra is hihetetlenül zavarni fog, hogy nem fejlődök, mert igazából mindig oda-vissza rángat a teljesítménykényszer meg …

Olvass tovább!