Címke: félmaraton

Beküldve:

A szembenézés ideje

Loading

Szűkül a gyomrom. Ha rágondolok, ha előveszem a tempókalkulátort, ha visszaemlékezem, beindul a paraszimpatikus idegrendszer, mocorgok, izgulok, nem tudom hideg fejjel végiggondolni, lezongorázni az egyes verziókat, nem tudok tervet építeni, mindent átvesz az érzelem.

Nevezhetek bárhová, lehetnek bármilyen valóságtól elrugaszkodott céljaim, elképzeléseim, álmodozhatok amennyit csak akarok, az igazság, a tények nem változnak. Siófok a fundamentum.

Magamban még mindig azzal a sráccal versenyzem, aki először vett futócipőt, aki még a Lidlből vett rövidnadrágban állt a rajthoz, és nem a nosztalgia miatt, hanem azért mert nem haladtam meg őt.

Mindent az ő szemén keresztül látok, az ő mértékegységeivel számolok, amikor megítélek valamit, …

Olvass tovább!

Beküldve:

Fuss Te Is ajándék, egész jó fogazattal

Loading

Az űr: a legvégső határ.
Semennyire nem vagyok egy Star Trek fan, nem került be a gyerekkoromba, később meg már nem lehet betuszkolni erőszakosan, eléggé Spock-mentes vagyok. Mégis folyton ez járt a fejemben hetek óta. Naná, a teljesítményemre gondoltam.
Nem, lófaszt. Szóval elég sajátos állapotba kerültem, tudjátok, olyanba, amire, ha visszagondolsz majd idővel, időszakként marad majd meg benned, tulajdonképpen teljesen függetlenül attól, hogy mennyi ideig tartott, vagy, hogy objektív időben nézve esetleg sokkal hangsúlyosabb események mentén történt az, ami mégis intenzívebb lenyomatot hagyott.
 
Ezer százalék, hogy sokkal többet küzdöttem a heti négy edzésekkel, a résztávokkal, a saját magam ellenállásával és
…

Olvass tovább!
Beküldve:

Árpádtól beszedni a pénzt

Loading

Árpádtól visszaszedni a pénzt fedőnevű, grandiózus, valószínűleg évtizedekig tartó projektem keretében ingyen neveztettem magam a céggel a hirhedt K&H-s happeningre. Sajnos, a karma közbeszólt, és belerántott egy eredendően ártatlan áldozatot, és teljesen tehetetlenül csak remélni tudom, hogy vizsla meg fog gyógyulni. A törött lámpabúrát leszarom, de igen, megértettem az üzenetet, és csak arra kérem ezt a kurva univerzumot, hogy hadd ne kelljen többé másokat bántanom. Jaj, bassza meg, ezt nagyon-nagyon-nagyon nem kellett volna.

Azt tehát, hogy beneveztetem magam már kb egy hónapja eldöntöttem – itt dolgozom az 56-osok terénél, egy épületben az NN-nel, akik ma is a futást promózták. és …

Olvass tovább!

Beküldve:

Két óra alatt

Loading

– Mennyi időre mész?

18 kilométer hátrányt mutatott hétfőre a Smashrun, amit a főnököm búcsúvacsorájának és a szombaton rögtön a pénteki elhajlásra ráforduló legénybúcsúnak köszönhettem. A társas, hétvégi szocializáció minden földi bajok okozója, ezzel évek óta tisztában vagyok, de ha egyszer cigivel a szádban nősz fel egy büdös nagy lakótelep közepén, irgalmatlanul sok időd elmegy arra, hogy megszabadulj minden ehhez köthető szartól, hacsak nem vagy akkora zseni, hogy egy adott pillanatban kivándorolj Új-Zélandra birkákat legeltetni. Oké, az is megteszi, ha ráeszmélsz az életedre. Az új-zélandi repülőjegy kiábrándítóan sokba kerül.

– Két óra kb.

Soha nem kilométert mondok. Nehéz valakit megtanítani …

Olvass tovább!

Beküldve:

Tanulságok – amelyek ürügyén még több öncélúan trágár szót írok le, mint eddig bármikor

Loading

1. Kurva nehéz nekiindulni péntek este, ha előtte veszel három sört a kedvenc, hiperdrága, nem írom le milyen műves helyeden, hazafele.

Szóval péntek este – mert már kb négy után este van – zsibong az iroda, mindenki érzi, hogy ebből offsite meeting lesz, ereszt a feszültség, nő a decibel, nevetgélnek az emberek, mindenki vicceset mond. Még kimennek az utolsó emailek, befejeződnek, vagy önmegmegmagyarázósan félbemaradnak az utolsó feladatok. És ha ráadásul a feleséged is (na jó, mármint az én csajom, nem a tied, nem főleg, ha nem is csajokban vagy érdekelt) elmegy búcsúztatni valakit és tuti nem jön haza hajnalnál előbb, …

Olvass tovább!