A szembenézés ideje

 697 

Szűkül a gyomrom. Ha rágondolok, ha előveszem a tempókalkulátort, ha visszaemlékezem, beindul a paraszimpatikus idegrendszer, mocorgok, izgulok, nem tudom hideg fejjel végiggondolni, lezongorázni az egyes verziókat, nem tudok tervet építeni, mindent átvesz az érzelem.

Nevezhetek bárhová, lehetnek bármilyen valóságtól elrugaszkodott céljaim, elképzeléseim, álmodozhatok amennyit csak akarok, az igazság, a tények nem változnak. Siófok a fundamentum.

Magamban még mindig azzal a sráccal versenyzem, aki először vett futócipőt, aki még a Lidlből vett rövidnadrágban állt a rajthoz, és nem a nosztalgia miatt, hanem azért mert nem haladtam meg őt.

Mindent az ő szemén keresztül látok, az ő mértékegységeivel számolok, amikor megítélek …

Olvass tovább!

Fuss Te Is ajándék, egész jó fogazattal

 245 

Az űr: a legvégső határ.
Semennyire nem vagyok egy Star Trek fan, nem került be a gyerekkoromba, később meg már nem lehet betuszkolni erőszakosan, eléggé Spock-mentes vagyok. Mégis folyton ez járt a fejemben hetek óta. Naná, a teljesítményemre gondoltam.
Nem, lófaszt. Szóval elég sajátos állapotba kerültem, tudjátok, olyanba, amire, ha visszagondolsz majd idővel, időszakként marad majd meg benned, tulajdonképpen teljesen függetlenül attól, hogy mennyi ideig tartott, vagy, hogy objektív időben nézve esetleg sokkal hangsúlyosabb események mentén történt az, ami mégis intenzívebb lenyomatot hagyott.
 
Ezer százalék, hogy sokkal többet küzdöttem a heti négy edzésekkel, a résztávokkal, a saját magam ellenállásával


Olvass tovább!