Nadapinád

Loading

Azt hiszem nagyjából ez (mármint a nadapi nádas) volt az első felnőtt vicc, amit megértettem. Hogy ez egyből a genitáliákról szól, na arról nem tudom, hogy tehetek-e, de amúgy is a második keresztanyám (kétszer kereszteltek, esküszöm, de ez annyira elkoptatott csajozós sztori, hogy itt már nem mesélem el újra) magyarázta el. A lényeg, hogy leesett.

A Velencei-tavat mindig is valahogy második, az idővel aztán csak ikszedik otthonomnak tekintettem, főleg Velence-Sukoró környékén volt mindig egy nagyon békés, harmonikus, “megérkeztem” érzésem.

Most már inkább csak régi ismerős táj, de sem régebben, sem mostanában nem tartozott bele ebbe az egészbe Nadap. Ezelőtt egyszer …

Olvass tovább!

28, A Kör

Loading

Dani pár napja hívott meg a két személyes happeningre. A Kör. Velencei-tó. Nem tudnám megszámolni hányszor ugortam le Fehérvárról, vagy Budapestről valamelyik szuttyos, de szeretett szabadstrandjára, pontosan meg tudom számolni, hogy hányszor szeretkeztem benne kamaszhősként, 18 fokban, ivarérett életem második legnagyobb melleivel konfrontálódva. Pont annyiszor, amennyiszer átúsztam. Egyszer. Arra is Dani vitt el, mármint az átúszásra, nem a másik programra. Azt ígérte, hogy mindvégig le fog érni a lábam, szóval nem para. Persze hazudott, és négy órám keresztül küzdöttem az életemért a biztos, hogy rekordokat döntögető vízállásban. Mai napig ható katarzist éltem át, amikor kimásztam az azóta nem létező északi …

Olvass tovább!