Magamtól keltem. Vasárnap, reggel hét volt. Arra már rég rájöttem, hogy bármikor is kelek, ha azzal a jóleső felbukkanással jövök fel a felszínre, mint ahogy aznap is történt, akkor az azt jelenti, hogy kialudtam magam. Az már az elmúlt egy-két év újdonsága, hogy tudatosult bennem, már nem kell szükségszerűen nyolc óra off, megvagyok akár hét alatt is. Öregszem? Nem tudom, szeretek jólesően aludni, de még inkább szeretek ébren lenni.
Egy héttel voltam a siófoki félmaratonom után. Fájtam másnap, de nem volt velőt rázó megrázkódtatás. Hétfőn már kint voltam újra az utcán. Az első ötezer méterben még a szombati élmény maradékujjongása …
Olvass tovább!