Címke: Podiart

Beküldve:

Rodeó

Loading

Igazi, elbaszott, esős, bögrés, punnyatag vasárnap volt. Dani aznap lefutott 63 kilométert.

Ha minden rendben lett volna, akkor én is ott áztam volna szarrá a Velencei-tó körül, ehelyett a kanapén dőltem jobbra-balra, ahogy egymás után néztük a filmeket. Konrétan olyan voltam, mint egy potméter, éreztem, ahogy óráról órára nő bennem a feszültség. Tudtam, hogy kimegyek majd futni, de nem nyugtatott meg a gondolat, mert eleve 30 kilométert kellett volna futnom, és azt sem tudtam, hogy mi lesz, amikor kimegyek. Menni fog? Nem fog menni?

Sokat javult a térdem az elmúlt két hétben, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy száz …

Olvass tovább!

Beküldve:

Egoblog íven

Loading

Fáradok.

Amióta ezt csinálom talán olyan élesen, éberen figyelem magam mint még soha, talán azért is, mert ennyi időt elég régóta töltöttem magammal, amennyit ebben az utolsó évben. Futás közben igazából kurvára nem tudok mást csinálni, mint magamat figyelni, főleg, hogy zene és társ nélkül baktatok minden egyes alkalommal. (Egyszer majd az is lehet, hogy veszek egy sportfüllhallgatót, hátha mégis múködik még nálam is, és az sem elképzelhetetlen, hogy csak-csak becsatlakozok másokhoz majd.) A testem elég hamar elég komoly véleményezésbe kezdett az új szokásomról, szóval, ha tudtam is volna másra koncentrálni, akkor is, kénytelen lettem volna párbeszédet folytatni a csatolt …

Olvass tovább!

Beküldve:

A talpi bőnye, meg a Podiart, meg én

Loading

Valamikor a múlt héten megjött a Podiart talpbetét. Döbbenetes élmény volt, hogy amint betettem a cipőmbe, és belebújtam, azonnal hatott. Ugyanis abban pillanatban elfelejtetem az eredeti bajomat, mert egyből mindenhol máshol fájt. A tényekkel nem lehet vitatkozni, a dolog tényleg működik.

Úgy, és ott raktak bele púpokat, ahogy szerintem földi halandó lába önként nem áll.

Fokozatos hozzászoktatást javasoltak, ezért első nap végig alattam volt, és futáshoz is beraktam. Igazából csak a hatodik, az utolsó kilométer elejétől mondtam azt, hogy na ebből most elég, mert tényleg gecire fáj. Nem is a teljesen indokalatlan helyeken beépített göcsörtök fájtak elviselhetetlneül, hanem inkább …

Olvass tovább!

Beküldve:

Talpi bőnye, Achilles-ín, félmaraton, ebben a sorrendben

Loading

Van nekem három problémám. Ebből az első a szerencséltenkedésre való képességemről, a második főleg kifogásokról, a harmadik meg a nyavalygásokról szól.

Az első a talpi bőnye gyulladás, ami magyarul valami iszonyatosan hangzik, olyan mintha valami lebernyegkinövésem lenne, latinul sokkal faszább neve van: Plantar fasciitis.

Ezt még a futás előtt szereztem be, a krav-maga korszakom alatt. Nem tudom, miért vagy hogyan, de egyszer csak marhára elkezdett fájni a jobb talpam a sarokrészen -nagyjából egy ponton, ha ráálltam, ránehezkedtem. Reggel, felkelés után kurva szar, utána enyhül, olyan együtt tudok élni vele szintig. Néha nem is érzem, sokszor meg igen.

Ez több, mint …

Olvass tovább!