Valahogy úgy kellene lennie, mint amikor a tömegben állok, mint amikor olyanok vagyunk, mint a lovak a bokszokban. Emelgetjük a sarkainkat, téblábolunk, kiüt rajtunk a várakozásban elnyelődni nem tudott energia. Mint ahogy most a Vivicittán is volt azzal a harmincezer emberrel, tuti mindenki fel volt húzva, mint az órarugó.
(Viktort biztos a délutáni tömeg lepte meg, de Peti a reggelin valószínűleg még inkább meglepődött, mert gyakorlatilag az összes ember, akiről tudja, hogy fut, kint volt a Városligetben. Pedig előtte marhára nem vette észre, hogy rá lennének feszülve az emberek pont erre a tavaszi félmaratonra, sőt, általában szájhúzós megjegyzések szoktak elcsattani …
Olvass tovább!