Extensor digitorum brevis – a rövid lábujjakat feszítő izom

Loading

Várakozás. A legnehezebb sportág. Emlékszem gyerekkoromban mennyire lehetetlen feladatok elé állítottak a naptárak, a hetek, napok, órák. Várni kellett ajándékra, utazásra, strandra, a szünidő végére ceglédi nagyanyám kertjében – mire újra hazamehetek. Dolgokat kellett tenni addig, túl kellett esni egy csomó elviselhetetlen kerülőúton, a célhoz egyedül az eltelt idővel közelebb vivő muszájokon. És a várakozás mindig csak ismétlődött, én egyre türelmetlenebb voltam, a tét egyre nagyobb lett, a legóból és autópályából szerelem lett, a szerelemből szex lett, a szexből szerelem lett, a szerelemből elhagyás lett, az elmúlásból szerelem lett, és mindig lehetetlenül sokat kellett várni, hónapokat pillanatokért, megnyugvásokért, várni kellett, …

Olvass tovább!

Os Peroneum II.

Loading

Betegségről, sebesülésekről írni egy futós blogon a legnagyobb önszopatások közé tartozik, ezt tényként le merem írni.

Amúgy sincs jó kedve az adminnak, ő maga már gennyesre unja a témát, ezzel kel, ezzel fekszik, és amikor még nem is erre gondol, akkor is erre gondol agyának valamelyik hátsó, mókuskerekes zugában. Nyaralni sem tud önfeledten, ha véletlenül úszni megy, is arra gondol, hogy MIÉRT úszni megy – végtelenségig lehetne ragozni.

A motiváció már réges-régen széjjelcsúszott, és milliószor inkább félretekint, nem néz oda, nem kattint, nem megy fel, csak ne kelljen se írni, se látni a futásról semmit.

Itt egyedül csak a messiástudat

Olvass tovább!

Os Peroneum

Loading

Két hónap, egy-egy tubus Flexagil és Voltraren Forte, egy doboz Cataflam, és több órányi haszontalan tornázás után megadtam magam a kétségeimnek. Az nem létezik, hogy nincs egy röntgenem, hogy nem tudom a konkrét nevét a bajomnak, és, hogy egy nem állami rendelőben csücsülő ortopéd szakorvossal és három gyógytornászos alkalommal a hátam mögött még mindig a sötétben sántikálok.

Visszamentem rendszerbe, ahol a céges biztosításomnak hála ingyen kapom az egyébként igen drága, de sok esetben teljesen haszontalan konzultációt, és csak annyit kértem, hogy NE oda, és ne ahhoz az orvoshoz kapjak időpontot, ahova múltkor.

A bajom a második dokinál már végre nevesítve …

Olvass tovább!

Nemfutás

Loading

Két szemmel markolom a sötétet, hallgatom, ahogy együtt hárman, hárman egyedül, ki-ki külön-külön gyűri a nappaltól sűrűvé vastagodott éjszakát. Mika a kezem alá, az arcomhoz bújik, majd, hogy neki újra rendben lesz a világ, elégedetten, zörögve álomba hipnotizálja magát a térdemnél.

Újra csak nekem sípol az ébrenlét. 

Hetek óta nem tudok futni. Szikrázik, fojtogat a szabadulni nem tudó tehetetlenség, a futásban levezetni nem tudott, bennem maradt elektromosság, az agyam ébrenlétsejtjeit csipkedi börtönében.

A sok eredőre gondolok, arra gondolok, hogy itt vagyunk a mindenünk vanban,  a civilizáció vívmányburkában, jóléttel, technikával, felszereléssel, tudománnyal, és mégis, kívül-belül sebesülten, mindössze néhány jelre várva, és



Olvass tovább!

Utazás a térd körül

Loading

Na, ott hagytam abba kb egy évvel ezelőtt, amikor utoljára írtam, hogy dokinál voltam, meg, hogy kb pont a vizit miatt elkezdtem újra futni és volt egy csodálatos 100 km-em júniusban, amikor Runbaby jött, leoltott kommentben, és ezzel ÖRÖKRE elvette az egész kedvem a futástól. 

Nem, igazából az történt, hogy a doki Hyalgan injekció-kútát írt fel. Ez egyrészt kurva sokba kerül, másrészt velemszületett készségként egyből elájulok a gondolatra, hogy tűt szúrnak a térdem közibe. Egyből belágyul a térdem már gondolatilag is, hajlik előre is, nincs itt semmi gond.

Akartalak benneteket kérdezni, hogy milyen híretek, véleményetek van erről? Mármint A Hyalgan …

Olvass tovább!