Az első szalagok

Loading

Leghátra mentem. Találtam pár fehérvári ismerőst, bekéredzkedtem az asztalhoz, hátraoldalaztam a pincefalhoz legközelebbi székhez és leültem. Leginkább csak magam alá húzva az egómat, begubózva figyeltem a zsongást, mint reggeli macska, falun, talán éppen Miháldon, a sparherd mellett, a népek ébredése után. Vártam a leeső falatokat, mint Tamás. Aki egyébként lány macska volt.

 

img_2586.jpg

 

A Bodri Trail leginkább azért volt fontos, mert ez volt az első trail versenyem. Nem akartam szűzen menni Szentendrére, tudni akartam milyen érzés, mit, hogyan kell csinálni, hogyan kell nem kilógni a sorból, tudni akartam, hogy odavaló vagyok-e egyáltalán, vagy semmi keresni valóm nincs egy ilyen rendezvényen? Hogy …

Olvass tovább!

Napfröccs

Loading

Valahol a huszadik kilométernél vagyok, a Bodri pincészet után. Túl sok időt töltöttem ott is, mégis túl keveset, két víz, egy, vagy két iso, meg egy pohár szintúgy húgymeleg kóla. Nem baj, hogy meleg, valahol olvastam, hogy ezeknél a kibaszott melegben való futásoknál nem jó a hideg víz. Azt hiszem. Tök mindegy, semmit nem ér, Karib-tenger kalózai jut eszembe, amikor még azt hittük, hogy jó film, mielőtt még túl sok pénzt és túl sok Deppet húztak le róla. Amikor az elátkozott kalózkapitány hiába iszik bármit, kifolyik belőle minden.

Ilyen vagyok én is, még egyszer ennyit szeretnék meginni, de valahol olvastam, …

Olvass tovább!