Ennél tökéletesebb lapokat régen osztottak az asztalomnál. A nyár két utolsó napjára érkeztünk meg Wachauba. Szerdától már szabadságon voltunk, és mivel az egész út nem több mint három és fél óra, és amúgy is csak háromtól lehetett elfoglalni a szállást, királyi lassúsággal és kényelemmel szedelőzgettük össze magunkat aznap délelőtt.
Pár órával később rápróbáltunk a hangulatra, pár perc alatt bejártuk Emmersdorfot, ahol kinéztük estére a Fekete Medvéhez címzett fogadót. Átgurultunk Melkbe, kódorogtunk a kis utcákon, lesétáltunk a város előtti ártéri, erdős parkba. Sokkal kevesebb emberrel találkoztunk, mint ahogy azzal előzetesen számoltam, és messze mi voltunk a legfiatalabbak. A rabszolgakorú embereknek itt …
Olvass tovább!