Az űr: a legvégső határ.
Semennyire nem vagyok egy Star Trek fan, nem került be a gyerekkoromba, később meg már nem lehet betuszkolni erőszakosan, eléggé Spock-mentes vagyok. Mégis folyton ez járt a fejemben hetek óta. Naná, a teljesítményemre gondoltam.
Nem, lófaszt. Szóval elég sajátos állapotba kerültem, tudjátok, olyanba, amire, ha visszagondolsz majd idővel, időszakként marad majd meg benned, tulajdonképpen teljesen függetlenül attól, hogy mennyi ideig tartott, vagy, hogy objektív időben nézve esetleg sokkal hangsúlyosabb események mentén történt az, ami mégis intenzívebb lenyomatot hagyott.
Ezer százalék, hogy sokkal többet küzdöttem a heti négy edzésekkel, a résztávokkal, a saját magam ellenállásával és
… Olvass tovább!