Legyőzni Mikulást

Loading

Nem volt bennem sok hiányérzet a tavaly decemberi, kurva hideg tókerülés után. Éppen megvolt három órán belül (hat másodperc kérem maga a világegyetem ebben a sportban!!!), Dani szép egyenletes tempóval bevitt, bekísért, én meg marhára örültem. 

Annak a sorozatnak a vége életem első maratonja lett, tehát egy elég menő időszakomban voltam akkor, zseléztem a hajam, kockás volt a hasam, és sokat szerepeltem a blogomban. 

Aztán persze nem úsztam meg egy kisebb leállás nélkül, meg pont jött a nyár, és ki akar futni a trópusokon, amikor az nem arra való? Pont tegnap néztem meg a Koktélt, tudom, miről beszélek.

Azóta sem … Olvass tovább!

A Kísérők Bibliája – Genezis

Loading

Nem kérdés, valami epikus, földrengésszerű, Kalevala like posztot tervezek írni május végére, június elejére. Amint megérkezek a Balatonról, félrevonulok egy kicsit a világtól, nem azért, mert annyira fog fájni, hogy a létezésre is képtelen leszek (ennek esélyét sem látom, már az ülőgumóm is színtiszta izompúp), hanem, hogy megírjam életem fő művét, a Kísérők Bibliáját, amely 10 (plusz, mínusz 10) pontban összeszedi mindazt, amit tudni kell az UB telibe bringázásáról, olyan eddig soha ki nem beszélt témákkal, amelyek minden Kísérő számára egyaránt fontosak, kezdve a „Hogyan kell elgáncsolni a futódat, hogy végre hazamehessetek a picsába, mert már nem bírod (izompúp ide-vagy … Olvass tovább!

Hogy lehetne belőlem Lubics Szilvia?

Loading

A Yours Truly egészen olyan, mint a (régi) Játék határok nélkül, abban az értelemben, hogy egy nemzetközi kezdeményezést gyakorlatilag kisajátítanak maguknak a magyarok. Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez annak a jele, hogy objektívan nézve is történik valami itthon futásügyben, és nem csak az én fejemben létezik a jelenség, hogy MINDENKI fut, de szerintem mégiscsak arról van szó inkább, hogy a Yours Truly egészen egyszerűen és prózai módon ingyenes. Szendvicset meg lehet csinálni otthon is hozzá.

 

yours_truly.jpg

 

Ez a nap nekem nem is annyira a Yours Truly-ról szólt, egyrészt mert úgy néz ki, hogy futóéletemet penetráns tagadásokból építem fel (nemmaraton, nem … Olvass tovább!

Az én ultrám: a Velencei-tavi tókör

Loading

Amikor elkezdtük, a tó pont ugyanakkora és ugyanolyan volt, mint amekkora és amilyen mindig is lenni szokott. Fehérváriként, majd budapesti, örökös átutazóként azt hittem minden kanyart, minden szegletet ismerek a tó körül, hiszen ezer szállal kötődöm hozzá. Bármikor fel tudok ülni akár egy egész napos nosztalgiavonatra: nyarak, szerelmek, kalandok, sztorik ömlenek ki az emlékzsebeimből.

Tizennyolctól aztán elkezdett nőni a tó, sosem látott kanyarok, kerékpárutak, addig nem létező emelkedők kezdték duzzasztani, nyújtani a távot, és huszonnégynél már egészen konkrétan éreztem, hogy sose volt még ekkora ez a (kibaszott) tó. Ekkor kezdtem el rettenetesen szenvedni.

Máshonnan kezdtük, és fordítva is mentünk, mint … Olvass tovább!