Ősz előtt

Loading

Emlékszem, még pár éve is így történt, amikor már futottam, tulajdonképpen maga a nyaralás is stressz volt. Nem lehet két hét alatt az egész világot begyűjteni, nem leszel hirtelen nagy utazó, nem fogsz megváltozni, nem lesz más életed – nem a nyaralás, nem két hét utazás alatt. Nem lehet későn jött felismeréseket visszamenőlegesen pótolni, nem lehet a múltputtonyba pakolni a jelenből, hiába akarsz mindent, hiába kapkodsz, azt rontod el, ami most van és ami még lehetne. 

Emlékszem az érzésre. Kiterítem a több kilónyi vizet szívott futócuccaimat a viszonylag keskeny, de az apartman teljes emeletén végighúzódó alpesi erkélyére, és leülök pár …

Olvass tovább!

Szívmelengető trágyaszag

Loading

Valahol már leírtam, talán amikor Németországban, a feleségem keresztapjáéknál (OMG, feleségem, amellett, hogy az érzés hihetetlenséggel és büszkeséggel tölt el, kellene erre a viszonyra egy trendibb szó, mert ettől úgy érzem magam, mint a saját apám), szóval a csajom keresztapjáékhoz érkeztem meg már futó-szemlélettel, vagy amikor Prágában mentem ki egy körre: külföldön futni iszonyú motiváló dolog, gondolom nem véletlen, hogy létezik a versenyturizmus maratonturizmus nevű fogalom is. Az, hogy fel akarom húzni a Vomerot Tirolban, a nászutamon, nem is volt kérdéses.

Az ingatag, éppen-hogy-84-85 kilómnak az esküvői vacsora végére, másnapra, valamint a nászútra rekordsebességgel mondhattam búcsút.  Isteni kaják, sörök, miegymások …

Olvass tovább!