Remélhetőleg jó darabig ez lesz az utolsó egészségügyi jelentés – bár úgy gondolom, hogy ha már úgyis van egy időpontom a Sportkórházba, nem hagyom veszni, legalább ott is megmutatom a talpamat -, de annyi mindenképpen kijár ennek a történetnek, hogy adjak neki egy lezárást.
Nem tudom, hogy mennyi értelme volt elmenni Tatára úgy, hogy azt sem éreztem volna, ha egy villát bök a doki a combomba, annyi diklofenák volt bennem, de nem akartam elvesztegetni az időpontot, ha már aranyárban mérik az ilyet már a magánrendeléseken is.
Tatán egy órát vártunk. Nekem ezzel volt a legkevésbé bajom, de mindenki más meglehetősen … Olvass tovább!