Jó, nem ebből fog állni a blog, de két napja hosszútávú takonyúszást nyomok itthon – pont én, a kolléganő-soviniszta, aki csak mindig egy mélyet sóhajt, amikor kiderül, hogy valaki nem jön dolgozni, aki múlt hónapban, vagy rosszabb esetben két hete sem jött.
Na hát most én nem megyek. Ez igazából tényleg egy hiszti, annyira sehogy nem alakult Siófok után, meg annyira fáradt vagyok mindenféle tekintetben (nonstop macskás hatos kelés, meló, reggeli angol, esti minden más szar, ÉS MÉG futni is kell), hogy valahol borítékolni lehetett, hogy egy nem igazán akart ünneplős-ivós hétvégének ez lesz a vége.
Szóval nem dolgozom, és … Olvass tovább!