Ennek egy vidám, poénos, esetleg szokás szerint önncélúan faszozós írásnak kellene lennie, amit valószínűleg meg is írok külön – még nem tudom.
Nem azért szedem ezt most külön, hogy a futásról szóló ömlengésbe ne zavarjon bele, hanem, pont mert ez tényleg bármit felülír, és ha egyetlen magamra vonatkoztató dolgot bele akarok ebbe vinni – mert ez most nem rólam szól -, akkor az hogy, igen, van, ami a futást is felülírja.
Hazafele autóztunk Annával a városligeti K&H-s versenyről, amikor a Deákon egy zöld lámpás indulás után elénk ugrott egy vizsla és kb ötvennel úgy ütöttem el, hogy fékezni is alig …
Olvass tovább!