maraton – Oldal 2 – nemmaratonman

2018.03.20.

Plusz

A szimbólumoknak hatalma van, kérem szépen. Elég régóta rajzolgatnak, mutogatnak jeleket az emberek ide-oda, kinek-hova, kezdve a barlangrajzoktól egészen a “Roly” megahipermárkájú shanghaji spuris pólomig, amire a szorgos technika most egy “+” jelent nyomott, és mint annyiszor már az emberiség történelmében, ennyi elég is, hogy megfagyjon a címzettben a szar. A szimbólumoknak hatalma van. Meg hideg is van, ez a kurva március évek óta ugyanazt a műsort nyomja, jobban koppannak a dolgok, mint decemberben.

A szarfagyasztó plusz jel nem egészen 11 km szabadon választott gyakorlatot jelent számomra a maratoni távon felül. Arról, hogy mi van felül, nekem mindössze három kilométernyi …

Olvass tovább!

2017.11.10.

Partizánmaraton

Amikor még boldog és elégedett voltam, és nem tudtam arról, hogy a Garmin megvág egy másodperccel. Azóta ősz van a szívemben is, hullanak a lelkem falevelei.

Operatőr, rendező és kameraman: Vízer Dániel

…

Olvass tovább!

2017.11.06.

Ez az enyém

Pár száz méter van negyvenig. Dani eldobja a kulacsot, ahogy a kocsihoz érünk és nekiindulunk a végének. Valahogy lendületet szerzek, visszasírom a kilométert hat alá. Az út mellé kivágott pörgő, csúszó, forgó kulacs képe a fejemben marad – letettünk mindent, innen már csak menni kell.

Soha nem akar eljönni a csippanás, nézem – újra nézem az órát, csipogj már te szerencsétlen. Nem csipog. Nem érdekli, közönyösen, ugyanolyan szenvtelen monotonitással hagyja jóvá a tízmétereket, ahogy azt a soha nem látott űrhideg műhold mindig is diktálja neki. Végtelenül észrevehetetlen vagyok, egyetlen egy apró pont, aki ma többet akar, nekem kell fölé nőnöm. …

Olvass tovább!

2017.10.16.

32. Budapest Spar maraton. Maraton nélkül, nagyon Spar üzemmódban.

Csütörtök este. A padlón fekszem a mannheimi Intercity Hotel tizenegyedik emeleti sarokszobájában. Körülöttem az öt nap ideiglenesség, és a felszínes otthonosságteremtés kellékei. Bőrönd, begyűrt takaró az ágyon, párna földre dobva.

Hengereztem, aztán csak ott maradtam, és most vagyok múlt vasárnap óta a legnyugodtabb, itt a padlón fekve, érzem is, ahogy csukódnak a szemeim. Szinte semmit nem alszom, ha aludni akarok, bekapcsol az agyam, mit csináltam rosszul, mit mondtam rosszul, hogy kellene holnap, elég jó vagyok-e ide egyáltalán. A multinacionális irodista szorongásai. Hiányzik a csajom, a macskám, hiányzik az ágyam, az otthoni lágy hullámok nem simítják el a kinti fűrészelős rezgéseket, …

Olvass tovább!

2017.04.19.

Intensivstation

A következő vetítési időpont május 7. Ha minden jól alakul, akkor az idei első maratonomat fogom gyalulni és nem fog eszembe jutni ez a film – legalábbis tapasztalataim alapján harmincnál már nincs az a gondolat, ami segítene, onnan már csak a jelen van.

A május elsejei időpont már rég betelt – még a második terem is elment órák alatt, ahogy nézem.

Ha már így beleálltam, nem néztem meg a lehúzott filmet. Anna anyuja csak előrángatta a Trónok harcára beélesített HBO előfizetésekor létrehozott, eddig még soha nem használt GO regisztrációját. És működött.

Vasárnap háromnegyed hétkor a cicával együtt úri kényelemben leültem …

Olvass tovább!