Csepel, Duna-part

Loading

Unalom. Ez az egyik nagy gyilkos a futásban. Elég nehéz önmagában is ez az egész, pont olyan, mint a hatos kelés, de ha még az unalom is bejátszik, az tuti megöli a kilométereket.

A másik nagy baj az, hogy a távolsággal egyre inkább szűkülnek a lehetőségek. Öt kilométert bárhol lehet futni, ezerfelé indulhat az ember, de ahogy nő a táv, az ember egyre több mindenbe ütközik bele. Például egy folyóba, dombba, több dombba, utakba, forgalomba, akármibe. És egyre inkább ugyanarra fut az ember, mert nem igazán tud, vagy szeret másfele. Az ember nyilván egyelőre csak én vagyok, és nekem, itt, …

Olvass tovább!

10 km

Loading

Múlt szombaton szintén két dolog történt velem. Életem leggyorsabb 10 km-ét futottam meg 6:27-es átlaggal, ami nekem egy kibaszott nagy űridő. Az eddigi átlag ekkora távon, egy óra hét perc kb, ez meg egy nulla négy. Januárban futottam egy óra hatot, de egyrészt azon is javítottam másfél percet, ha a másodpercre nézzük, másrészt ez sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményleadás volt. Harmadrészt jobb volt a pulzusom. Negyedrészt mondjuk akkor kurva jól éreztem magam, ez meg sokkal inkább egy muszájfeladat volt, és hat-hét környékén alig vártam, hogy vége legyen. Egyedül az mentett meg, hogy az utolsó három km-t már hazafele futottam.

10km.png

10kmpace.png

Ez volt most, …

Olvass tovább!

5 km

Loading

Tegnap két dolog történt velem: magamhoz képest egy egészen jó, és kiegyensúlyozott 5 km-t futottam magamhoz képest, valamint neten beleszerettem a Nike(!!!) Pegasusba.

Az 5 km-rel az van, ami általában lenni szokott. Hosszú hanyatlás után, azért csak el szoktam kezdeni fejlődni, majd háromnegyed hónapra különböző okoknál fogva nem megyek futni – a különböző okok általában a térdem szokott lenni -, és mikor újra visszatérek az utcára, akkor kicsit szarabbul megy minden, mint az előző visszatérésem elején.

Múlt héten nem tudom, milyen indíttatásból (de igen: lusta voltam messzebb menni, kifelé futni) a Bikás park felé futottam, és ott be is álltam …

Olvass tovább!

Normafa intervall

Loading

Gőzöm nincs, hogy mennyivel voltam előrébb azzal, hogy tegnap felmentem Normafára, szerintem ilyenkor a fák sem harapnak rá CO2 kovalens kötéseire annyira (bár gondolom a szálló porban egy darab széndioxid molekula nincs, na mindegy) és önmagában ez a 470 méter tengerszint feletti magasság nem tudom, hogy mire elég. De ha már az ötödik kerületbe mentem egy fejvadászhoz, és úgy gondoltam, ha ott már csak a környezet miatt is nagy lesz a stresszinput, és amúgy sem vagyok hajlandó kurva nagy szmogban futni, akkor igen, ráteszek egy lapáttal az egészre, kocsiba ülök, és az interjúról egyenesen felmegyek az indokolatlanul túlértékelt rétesárus birodalmába.…

Olvass tovább!

Budapesti szmogtérkép

Loading

Nem túl régóta, de sajnos függő lettem. Szerintem valami blogposzt miatt kezdtem el, ahol valaki leugatott valakit, hogy az autók között fut, de az is lehet, hogy csak simán odatévedtem, vagy akár be is mondhatták a rádióban, hogy napok óta rossz a levegő, én meg megnéztem. Azóta érzem, hogy ég a tüdőm, meg, hogy csak a félig működik, mert tele van fekete szarral.

Ma reggel is felmentem, és

legszennykep2.jpg

BÁMM! Menjél futni. Szevasz.

Különben az országos nemhóhelyzet sem néz ki jobban:

legszennykep3.jpg

Pécs környékének egyébként meglehetősen gyakran van ilyen piros bohócorra, ami már csak a bortermelés (Szekszárdra szavazok) miatt is aggaszt, és …

Olvass tovább!