Szerző: téglánakgyors

Beküldve:

Melegítő, hidegítő

Loading

A folyamatossá váló ittfájottfájt igazából semennyire nem akarom elmesélni. Nem is érdekes, én is unom, és semmiféle értéktöbblet nincs benne. Vagy vége lesz, vagy nem, és valami komoly perspektívaváltás kell.

Az sokkal inkább téma lehet, hogy a még nettóban is igen szűkös futóidőbe, hogyan passzírozzák bele kisgyerekes szülők a bemelegítést, nyújtást, hengerezést? Vagyok olyan előítéletes, hogy kimondom: sehogyan, a legtöbben alapból sem csinálnak igazán ilyesmit, nemhogy gyerek mellett.

Én már a kocogásra sem merek gondolni  ezen járulékos és igen unalmas tevékenységek nélkül. Az internet, tapasztalat, és az eddigi, a futáshoz szegről-végre kapcsolódó tanultak ellenére is rémületesen fogalmatlanul csinálom ezeket a …

Olvass tovább!

Beküldve:

Thule Urban Glide 2

Loading

Abban egészen biztos voltam, hogy ha egyszer gyerekem lesz, akkor ki fogom vinni futni – legalább legyen már haszna, ha már van. Ugye. Legalább legyen haszna, ha már apa vagyok. Legalább legyen haszna a futásnak, ha már futok.

Ez ugyanúgy álmodozás, semmit nem érő, semmiről nem tudó fogadkozás volt, mint minden más, amit arról gondoltam, vagy mondtam, hogy mi lesz akkor, ha nekem egyszer gyerekem lesz, amikor még nem volt gyerekem.

Az, hogy végül így lett, sokkal inkább érzem az eseményekbe belecsúszásnak, semmint akaratlagos irányításnak.

Mindezt csak azért említem meg, mert a Thule már ekkor, nagyon korán beakadt. Én már …

Olvass tovább!

Beküldve:

Krumpli on the run

Loading

Jó, oké, legyünk rajta túl, körbeadok két képet Krumpliról, addig úgy sem bírok magammal, legyünk ezzel túl az osztálytalálkozó kínos részén. Szép lányom van, nekem van a legjobb állásom, sokat keresek, jó csaj a feleségem, és sportolok is.

Szóval, ahogy már meséltem, Krumpli úgy jött a világra, hogy ő márpedig vámpír lesz. Neki nem kell a napfény, nem kell a terasz, ezt a sétáltatós baromságot szintén kurva gyorsan felejtsük el, ő tök jól meglesz örökre a lakásban. Mindezt nyár elején közölte velünk, több, igen komoly beszélgetés folytatott velünk ezügyben. Nem csapkodott, nem hisztizett, nem üvöltözött, a mi gyerekünk nem …

Olvass tovább!

Beküldve:

Szentek, motivátorok, akaratok mögött

Loading

Facebookolni nagy hiba. Néha előfordul, hogy olyan helyekre tévedek benne, ahova nem kellene. Alapveőten jól ki van találva a rendszer, mert mindenki létrehozza magának a saját vélemény- és kiterjesztett magánéletbuborékját, és abból jószerivel ki se tekint. Vannak viszont olyan veszélyes oldalak, amelyek  valahogy mégis bejutnak a belső körbe. Azok lájkolnak valamit, akiket te lájkoltál, vagy ne adj isten, megver az ég olyan tényleges, valódi ismeresőkkel, akik valami nagyon ijesztő dolgot csinálnak.

Ahhoz, hogy az egyre nagyobb számban létező futóinfluenszereket lekövessem, hogy az instagramot, vagy neadjisten a többi nevétsemtudom közösségi oldalak – na erre már se időm, se energiám, se kiváncsiságom. …

Olvass tovább!

Beküldve:

Vírus és/vagy félmaraton

Loading

Na, gyorsan elmondom, mi van velem, aztán ugorhatunk tovább a háborúzni.

Minden Egyes Futásomat Gyűlölöm. Gyűlölök bennük lenni, gyűlölök melegben szenvedni, gyűlölök frusztrációt halmozni, zokogni tudnék egy kétperces sikerélményért, vagy legalább azért, hogy azt érezzem egyszer, hogy úgy kábé minden oké. Amikor az első három szökkenésből tudod, hogy ma jól fog menni. Amikor nem téma 10 kilométer, az az abszolút alap.

Nem megy jól, miből is, miért is menne, megfulladok a harminc fokos légtonnák alatt, befeszülök a szabad félórák kergetésétől, lelkileg lebomlok egy tíz kilométer elképzelésétől, 120%-on vagyok negatív gondolatokkal, amik már legyűrnek az első kilométeren.

És mégis. Alig várom, …

Olvass tovább!