Gőzöm nincs, hogy mennyivel voltam előrébb azzal, hogy tegnap felmentem Normafára, szerintem ilyenkor a fák sem harapnak rá CO2 kovalens kötéseire annyira (bár gondolom a szálló porban egy darab széndioxid molekula nincs, na mindegy) és önmagában ez a 470 méter tengerszint feletti magasság nem tudom, hogy mire elég. De ha már az ötödik kerületbe mentem egy fejvadászhoz, és úgy gondoltam, ha ott már csak a környezet miatt is nagy lesz a stresszinput, és amúgy sem vagyok hajlandó kurva nagy szmogban futni, akkor igen, ráteszek egy lapáttal az egészre, kocsiba ülök, és az interjúról egyenesen felmegyek az indokolatlanul túlértékelt rétesárus birodalmába.…
Olvass tovább!
Először az jut eszembe,hogy biztos szívás Budapest nem elérhető közelségében futni, de aztán meg eszembe jut, hogy Budapesten meg sokszor szívás nem szmogos terület elérhető közelsége nélkül futni. Szóval egál. A klasszikus blogiskola tanítása szerint itt most meg kellene kérdeznem az olvasótáboromat, hogy szerintetek hol jobb futóként élni, Budapesten, vagy a fővároson kívül, de mivel lófasz nem olvas (remélem csak egyelőre, mert az vállalhatatlan lenne,ha így maradna) így inkább leírom, honnan jött ez az egész, főleg, mert így azt is elmesélhetem, hogy mekkora nyomozó vagyok.