28, A Kör

 22 

Dani pár napja hívott meg a két személyes happeningre. A Kör. Velencei-tó. Nem tudnám megszámolni hányszor ugortam le Fehérvárról, vagy Budapestről valamelyik szuttyos, de szeretett szabadstrandjára, pontosan meg tudom számolni, hogy hányszor szeretkeztem benne kamaszhősként, 18 fokban, ivarérett életem második legnagyobb melleivel konfrontálódva. Pont annyiszor, amennyiszer átúsztam. Egyszer. Arra is Dani vitt el, mármint az átúszásra, nem a másik programra. Azt ígérte, hogy mindvégig le fog érni a lábam, szóval nem para. Persze hazudott, és négy órám keresztül küzdöttem az életemért a biztos, hogy rekordokat döntögető vízállásban. Mai napig ható katarzist éltem át, amikor kimásztam az azóta nem létező …

Olvass tovább!

Emberből futó

 23 

Olvastam ezt az interjút Lubics Szilvivel, amelynek egyik lényegi része, hogy mikortól lesz valaki ultra. Mert az biztos, hogy nem attól, hogy lefut 50-60 kilométert. 

A kérdés, ami engem egy roppant kiszolgáltatott helyzetben foglalkoztatott, hogy egy, de inkább több szinttel lejjebb, hogy történik ez? Mikor lesz egy normál, egy 0.1-es, basic halandóból futó? Mi kell hozzá? Mi az a pont? Mikortól mondhatjuk, hogy valakiből visszafordíthatatlanul, de legalább életének egy adott szakaszában futó lett?

Hogy nem a papírpuma cipőjében kocog havi kétszer, hanem vett egy rendes futócipőt, és azt használja is? Akár 5 kilométerekre is?

Ha elkölt tízezer forintot végre …

Olvass tovább!