Szerző: téglánakgyors

Beküldve:

Extensor digitorum brevis – a rövid lábujjakat feszítő izom

Loading

Várakozás. A legnehezebb sportág. Emlékszem gyerekkoromban mennyire lehetetlen feladatok elé állítottak a naptárak, a hetek, napok, órák. Várni kellett ajándékra, utazásra, strandra, a szünidő végére ceglédi nagyanyám kertjében – mire újra hazamehetek. Dolgokat kellett tenni addig, túl kellett esni egy csomó elviselhetetlen kerülőúton, a célhoz egyedül az eltelt idővel közelebb vivő muszájokon. És a várakozás mindig csak ismétlődött, én egyre türelmetlenebb voltam, a tét egyre nagyobb lett, a legóból és autópályából szerelem lett, a szerelemből szex lett, a szexből szerelem lett, a szerelemből elhagyás lett, az elmúlásból szerelem lett, és mindig lehetetlenül sokat kellett várni, hónapokat pillanatokért, megnyugvásokért, várni kellett, …

Olvass tovább!

Beküldve:

Uborkák és kánonok

Loading

Nálam még uborkaszezon van, marad is még egy ideig, de nem a nagyvilágban. Ott dübörgnek a talpak, pukkanak a posztok. A kilométerek, kudosok, száma végtelen és egyre nő. Így, ha magamról nem is tudok/akarok  írni, van milyen anyaghoz nyúlni, tele vagyunk versenyekkel, szenzációkkal, hírekkel. Nem is könnyű választani, de azért hosszas szelektálás sikerült kiválasztani a nyár kétségtelenül legfontosabb történését.

Minden sportos kütyük pápája, DC Rainmaker decathlonos cipőt húzott a lábára.

 

unnamed_1.png

 

Ezzel a példátlan horderejű tettel, a Kalenji bekerült a hivatalos kánonba a Garmin, a Suunto, az Adidas, a Nike, a Strava, egyszóval azon iparági szereplők közé, akik igazán számítanak.…

Olvass tovább!

Beküldve:

Os Peroneum II.

Loading

Betegségről, sebesülésekről írni egy futós blogon a legnagyobb önszopatások közé tartozik, ezt tényként le merem írni.

Amúgy sincs jó kedve az adminnak, ő maga már gennyesre unja a témát, ezzel kel, ezzel fekszik, és amikor még nem is erre gondol, akkor is erre gondol agyának valamelyik hátsó, mókuskerekes zugában. Nyaralni sem tud önfeledten, ha véletlenül úszni megy, is arra gondol, hogy MIÉRT úszni megy – végtelenségig lehetne ragozni.

A motiváció már réges-régen széjjelcsúszott, és milliószor inkább félretekint, nem néz oda, nem kattint, nem megy fel, csak ne kelljen se írni, se látni a futásról semmit.

Itt egyedül csak a messiástudat …

Olvass tovább!

Beküldve:

Valami három hónap lyuk után elmentem 5 kmt futni

Loading

Szembejövőnek mindent tudóan inteni. Pélót 5:40-nél megigazítani, kezet megszagolni. Lámpánál égbekiáltó kelletlenséggel megállni, titkon örülni, seggen át levegőt venni. A végén bitang vagyokos fotószelfit készíteni, tus alatt orrot fújni, ruhát a mosdókagylóban hagyni másnap reggelig.

A világ összes elégedettségével és a legnagyobb fröccsével a lábat asztalra felbaszni.

 

 …

Olvass tovább!

Beküldve:

Thabang és Eliud, Salomon és Ineos

Loading

Thabang

Ugyan már az is közhely, hogy olyasvalakitől kapunk inspirációt, akinek valami oknál fogva SOKKAL több áldozatot kell hozni a futásért; ugyan a kisfilm is ontja magából a felszínes mélységeket; és miközben félve mégis belefeledkezem és inspirálódom és meghatódom, még ezzel a fájón csodálatos irással (köszi Bede Márton) is össze kell vetnem a videót – mégis  – csak örülni tudok, hogy elkészült.

 

 

Persze eszembe jut Oli, aki már több interjúban feltette a a költői kérdést, hogy miért nincsenek fekete sportolók az ultrában, és mi lenne, ha lennének…?

 

1:59

A téma, ahogy látom, már körbefutott itthoni körökben, de én …

Olvass tovább!