Elmondom, mi lesz.
Az, lesz, hogy vagy sikerül bemennem két óra alá, vagy valami ehhez nagyon hasonló időt megfutnom szombaton, és akkor viszont arról fogok itt zokogni, hogy annyira kifulladtam, hogy ebben semmi öröm nem volt, és EZ a futás már nem a futás öröméről szól, jaj nekem, meg minden.
Vagy az lesz, hogy még a helyszínen sem hiszem el magamról, hogy tudok öt valamennyis idővel segget csóválni 21 végtelen kilométeren keresztül és akkor viszont… á, az nem lehet. Szóval akkor az lesz, hogy továbbra is hihetetlenül zavarni fog, hogy nem fejlődök, mert igazából mindig oda-vissza rángat a teljesítménykényszer meg …
Olvass tovább!
Németország délkeleti részéről, az Érchegységről beszélünk, ami a kalóriakeletkezés mikéntjének szempontjából nagyjából egy sorba helyezhető Csehországgal – lásd: sör, hús, szósz, gombóc -, csak a németek a rájuk jellemző alapossággal mindennek a dupláját veszik a huszitákhoz képest. E gasztronómia- és életfilozófiának legegyértelműbb és legszebb szimbóluma a Doppelbock. A duplabarna sör. Sőt, a környékről kitekintve, a Weizendobbelbock. A duplabarna …