Már tavaly nyáron be akartam nevezni, szerintem már az első 10 kilométerem után, mert ilyenkor nyilván úgy érzi magát az ember, hogy ő a Világegyetem Ura, de mindenképpen legalább Leonardo diCaprio a Titanicból, kifejezetten még a meghalása előtt. Akkor minden anyámkínja bajom lett hirtelen – térdín-féjdalmam, és kiújuló, makacs munkanélküliségem, elmúlt a kedvem nagyon gyorsan – most már azt mondom szerencsémre. Nem tudom, mit csináltam volna tavaly ilyenkor ezzel a 24000 méterrel, a kutyák ettek volna meg két nap után, amikor megtalálnak egy bokor aljában, valószínűleg.
Hogy most volt-e értelme? Nem tudom, ez volt a második futásom, amiért még én …
Olvass tovább!
Ma dühből indultam el, egy bloghorizonton túli dolog miatt, mindegy. Tegnap három vagy négy sör ment le, de inkább csak három, annyira jobban esik emlékezni. Józan maradtam, ettem előtte, ettem közben, nem akartam elszarni miatta a szombatomat. Más szarta el.
Megmondtam
…