nemmaratonman

Hauptalle

Valahol a távolban közeledett a hetedik kilométer. Valahol, mélyen, ugyanúgy, mint tavaly, megvolt benne a térdrogyasztó borzalom, hogy látja az ember a végtelen egyenes végén a célkaput, és ezzel egyúttal látja azt is, hogy mennyire messze van még.

De az első körben nem voltunk mélyen. Zoli valami spontán elhatározásból, vagy valami előre nem is  megbeszélt, önmagában sakkozgatott elhatározásból velem tartott, pedig ezen a téren nagy híve a komfortzónának. Én interjúzni, téthelyzetben lenni, még valamit tanulni, pénzt kezelni, befektetni (nem csak pénzt) nem szeretek, neki ez a napi valóság. Valószínűleg nincs szüksége annyira a kilométerekbe és tempókba ölt önmegvalósításokra – …

Olvass tovább!

Az imádott Saucony Ride 14-esem, a hivatalosan is legszebb és legmenőbb cipőm, ami valaha volt és lesz, – amiben akkora AHA-élmény volt rögtön az első pár futólépés is, hogy biztos vagyok benne, hogy eztán ez lesz a mérce hosszú ideig – 786 kilométernél elhagyott. Nagy csalódásomra azoknak a cipőknek a sorát erősíti, amelyek nem jutottak el velem az ezer kilométeres nirvánába, ahol hetvenkét szűz civilcipő lesné minden kívánságukat az örök rekortánmezőn.

A nagylábujjam szokás szerint lyukat fúrt a tetejébe, ami ugyan szinte minden cipőmmel megesik, ám bal, vagy a jobb pont elérte az orrésznél végigfutó belső merevítést, és folyton abba …

Olvass tovább!

– Második gyerek!  – intézik el egy  legyintéssel az egyébként valóban második gyerekemet, amikor Bábele megendedőbb természete kerül szóba. Mintha ez ilyen mindent megmagyarázó, az egész életét predesztináló, előre lerakott sín lenne, amin a fiam óhatatlanul végigrobog az adott felszereltségével.

Tagadhatatlan, hogy teljesen más a két gyerek, de Bábele nem azért türelmesebb, megengedőbb, mert többet kell várnia,  mert tudja, hol a helye, vagy mert mi sokkal kevesebbet szerencsétlenkedünk körülötte. Nem kell kivárnia a sorát, nem a hierarchia szarabbik végén kap csak enni, nem utoljára lesz kivakarva a kakából, és nem azért mosolygósabb, mert azért a kis töredék figyelemért is hálás.…

Olvass tovább!

Néha még velem is előfordul, hogy inkább a futásra koncentrálok, semmint az azt körülvevő iparági termékekre, ezt a hibát szeretném itt, utólag orvosolni az Ultrabalatont illetően.

Garmin Forerunner 955 Solar.

Azt hiszem a 955 egy meglehetősen népszerű óra lett (napelemmel, meg anélkül is), talán még az OLED kijelzős testvére, a 965 is kevéssé vet rá árnyékot. És ez joggal van így, szuper óra lett, benne van a high end felől a Fenix vonal színe-java, és nem kerül négyszázezer forintba. Most már ott tartunk,  hogy  Garmin hívőként már a kétszázikszezer forintos órának is örülünk – de nem ez a lényeg.

Az …

Olvass tovább!

Valahol a húszas éveimnek nem a legelejét éltem már – még mindig Fehérváron -, amikor végleg elfogyott körülöttem a levegő. Testvérem világra hozta első gyermekét, már hatan voltunk a lakótelepi lakásban, a szüleim, testvérem, a férje, és a legújabb jövevény. Elfogyott a tér, elfogyott az idő, elfogyott anyám és apám, és tudtam, hogy most rajtam a sor. El kellett költöznöm valahogy otthonról, az élet már nem csak a sarkon lopakodott, rám rúgta az ajtót, és senki nem állt közé és közém. És én iszonyatosan féltem, féltem, és féltem.

Otthon laktam, húztam a diplomát, fusimelókból szereztem pénzt a hétvégékre, azt sem …

Olvass tovább!