341 , 1
Tulajdonképpen menetrendszerűen történt, akár tudhattam is volna előre, de idén reménykedtem, olyan szépen megúsztam egészen decemberig. A mindennapok átvették az irányítást, húztam, toltam, módosítottam a futásokat az edzéstervben – és ugyan, amit leadtam, jó volt – de ez mindig rossz előjel. Ha összecsapnak a hullámok, ha összejön minden, annak előbb-utóbb kiesés a vége.
Tavaly ősszel nagyjából két hónapon keresztül voltam valamilyen szinten (inkább erősebben) megfázva. Krumpli gyűjtött, hazahozott, és lelkesen megosztott mindent, amit talált. Idén ő is, és én is sokkal keményebbek voltunk (csak leveleket és ágakat hozott haza, de azt nagyüzemben) de örökké nem lehet ezt húzni. …
Olvass tovább!
Először voltam úgy, hogy futottam. És bár a hajnali futás valahol Szemestől Zamárdiig a lehető legtompább, valamiféleképpen fülbedugulós, önmagamba záródós, át nem látható volt, örökké hálás leszek érte, mert három év végtelenné váló szarakodásnak vetett véget – írom ezt úgy, hogy már milliószor megfogadtam, hogy futásidőjárásjelentést csak feltételes módban írok. De háthahátha talántalán véget ér ez a végtelen sehova nem tartás.
