Tényleg truly

Loading

Szegény finnek, amikor kitalálták, hogy az év legkeményebb időszakában az év legfaszagyerekebb faszagyerekei fussanak 50, meg esetleg 25 kilométert, valószínűleg semennyire nem számoltak a globális klímaváltozással, vagy egyáltalán azzal, hogy Finnországon kívül senki fog tökig hóban gázolni.

Aztán jöttek a magyarok – DK bevallása szerint Bitliszbá jött, meg ő -, és rárepültek, mint multis dolgozók a visites meeting után kirakott Duran szendvicsekre. Mi lehet jobb, annál, ami ingyen van? Hát nem sok minden.

Az én szerencsém az volt, hogy most éppen nem vagyok mozgásképtelenségig lesérülve, valamint, hogy pontosan 25-öt írt elő a Lauftipps.ch edzésterve. Szóval idén lenyomhattam a Yours Truly első körét, nem maradtam le a gyereknapról.

 

capture1.PNG

A yours trulynak az a titka, ha megfelelő módon screenshotolod, akkor nem a legutolsók között vagy.

 

Csütörtökre intervallom volt, péntekre Langsamer dauerlauf, ha jó emlékszem, és miután én a két nap egymási utáni edzésre való javaslatot magán- és egészségügyi szempontokból még mindig sértésnek veszem, pénteken nyomtam egy egy óra alatti 10-est, csak, hogy véletlenül se azt csináljam, amit kell.

Szombaton költöztettünk, még ahhoz képest is meglepően sokáig, hogy 17.000 forintért jött két akkora csávó, mint egyedül én. Vhogy a rutint sem láttam, de tény, hogy három órán belül csak megvoltak azzal, amivel meg lettek bízva. Vasárnap még jobban meg voltam lepve, hogy még akkor is összejött egy teljes VW Polónyi cucc.

Ez mind csak azért fontos, hogy tudjátok, hogy eleve nem a legfrissebb állapotomban indultam el – sosem szabad alábecsülni a kifogások fontosságát.

Sosem értettem, mire gondolnak az angolul futók, amikor azt írják, hogy “heavy legs”, de ahogy érzésre Rubik kockaként nyekeregtem, trappoltam előre egyik oldalamról a másikra, hirtelen megértettem, pontosan tudtam, hogy mire gondolnak. Azt hittem valami majdnem hét közelivel taposom a vizet, de hat fél alatt, musztángszerűen vágtattam. A gond tényleg csak annyi volt, hogy egyszerűen nem tudtam beszabályozni se a tempót, se a pulzust. Pont úgy döcögtem, ahogy tudtam, és sehogy másként nem tudtam volna.

Valahol négy km körül engedtem fel, de pont onnan jött mindaz, ami a táv hosszán kívül bármit is hozzám adott aznap: az először hosszan, alattomosan emelkedő Honfoglalás utca, a nyitva tartó Hétvezér mini ABC-vel – amely környékén gyakorlatilag tényleg népvándorlás mértékű hétfőrezsemlét-estérechipset zarándoklat figyelhető meg -, majd az öt kilométer egyre terepebb terep a Kőérberki dűlőtól kezdve a Kamaraerdő tetejéig, amibe olyan szintű szuszákolást kellett beleerőszakolnom, hogy alig maradt bármennyi szuszákolás a kirándulás második felére.

Persze pont ezért megyek arra, mert kell a szint, kell, hogy ne kényelmesen, aszfaltról pattanjak vissza: fogyásra, izmokra, VO2-re lenne szükségem. Mindegyiket ezen az útvonalon árulják, nem Kelenföld urbánus utcáin.

 

yt.png

 

Leninék meg a többi huncut mellett pont úgy öntött el az eufória, mint amikor hirtelen belemegy az ember fejébe a vér. Esküszöm semmi közöm hozzájuk, egyszerűen pont a Szoborpark mellett volt a teteje és a fordítópontja a 25-ömnek, nem a vasatgtörzsű, lendületes kommunista szobroktól önt el a lelkesedés. Előre!

Meg aztán ezen a tavaszi napon állapítottam meg, hogy a tavasz kezdetét lófaszt a motorosok, hanem sokkal inkább a futók megjelenése jelenti, mert motorost egyet sem, de neonszíneket annyit láttam aznap, mint még soha egyszerre. Biztos adott valamennyit hozzá, hogy hirtelen hét fok lett, meg éppen a YT januári napja volt, de tök mindegy: nem sokat voltam egyedül, és legnagyobb Helló!-t pont fent az erdő szélén kaptam pár sráctól- nyilván elismeréseként annak, hogy valahogy feltornásztam a seggem a sárlavinává vált ösvényen.

 

dsc_0508-01-picsay.jpeg

 

Két teljes percig nulla kiló voltam és elhittem, hogy akár 30 km-t is lefutok aznap bármiféle fáradtság nélkül, és iszonyú jó formába lendültem végre.

Aztán elindultam lefele, mármint szó szerint is, le a Baross Gábor telep bal vagy jobb felső sarkából, a Héroszos kutyákok mellett – ez akkora hülyeség, de mióta macskánk van (nekem soha nem volt semmiféle állatom a sokáig gyógyíthatatlannak bizonyuló panelkór miatt), teljesen beleszakad a szívem, ha bármilyen állattal van valami – le a Camponához, ahonnan még volt vissza hazáig egy jóképű 10-es. Itt lent elment egy gél, meg egy Vitatigris, majd fél óra múlva még egy gél, de az eléhezést ez már nem mentette meg, viszont faszán, majdnem olyan fekete-gonoszan, másnapos módon megcsavarta a gyomromat.

Nem segített, hogy itt már ismerős volt a terep, mert nem tartotta fent az érdeklődésemet. Nem segített az sem, hogy bele kellett tennem egy fordítót, mert különben nem lett volna meg a 25 hazáig. Gyenge a lelkem.

A vége előtt kettővel volt egy kis látens hisztiroham, amin viszont segített, hogy nem volt kinek produkálni magam. így csak rántottam egy dühöset a zsákomon, mert azért ekkor már húzta a vállam a maradék egy liter víz, meg a tök feleslegesen elpakolt hosszúujjú.

Utáltam a hó után a bringaúton maradt, apró zúzalékkavicsokat, mert állandóan telemegy velük a cipőm. Utáltam, hogy még innen vissza lenne majdnem a fele a 42 kilométernek, utáltam, hogy megint elfogytam, és legfőképpen azt utáltam, hogy gyenge vagyok agyban. Tudtam, hogy még csak innen kezdődne a küzdelem.

És tényleg csak az agyam gyenge, mert a terep, a sár, az emelkedők ugyan kiszívták lábamból az erőt, de ma konkrétan a szokásos helyeken semmiféle izomlázam nincs, csak ott, ahol viszont új terhelés ért. Volt még bennem tartalék, csak én nem tudtam róla. Persze rendesen kellett volna utántölteni, de az meglesz a maratonon. Agyat viszont nem tudom, hogy tuningolok addig. Elég lesz ahhoz 5-6 hét határig nyújtózkodás?

 

capture.PNG

 

4 hozzászólás “Tényleg truly” bejegyzéshez

  1. Na, akkor szerintem téged láttalak vasárnap a Camponánál, én pont a másik oldalon futottam a Yours Truly-t az ellenkező irányba (Batthyány tértől Érdig). Legalábbis az időpont meg az útvonal alapján stimmelhet.

  2. Hát az őrület lenne, ha engem LÁTOTT volna vki, ha érted, mire gondolok 🙂

    Almazöld dzseki, baseball sapka, kalenji TRAIL zsák, és teljesen fasz módon majdnem kifutottam egy kocsi elé a Tesco előtt a Tétényin.

    Hazudd azt, hogy én voltam! 🙂

  3. Szerintem teljesen más fejben egy sima, vagy jó, annál picit hosszabb futkározás a többé-kevésbé megszokott környéken, mint egy ilyen futó eseményen – ami ráadásul életed első maratonja – részt venni. Én úgy gondolom azzal nem lesz para.

    Köszönöm az előző poszt alatti YT ajánlást, de a pénteki Ignite koncertlátogatásomat sikerült olyan szinten túltolni, hogy végigpogóztam az egészet, szombaton konkrétan mozdulni nem tudtam a másnaposságtól és tetőtől talpig fájt valamim, hiába, senki sem marad örökké 20 éves. 🙂 Vasárnap délutánra valamilyen szinten össze tudtam szedni magam, de az aznapi 12-nek ha beledöglök se ment volna a duplája.

  4. @videkiman: hát azért benézek 30 fölé februárban, hogy elhiggyem magamnak, hogy ilyesmi is létezhet.
    Versenyen persze fel van spannolva az ember, van rendes frissítés, csoportos az élmény, stb, de azért a Badacsony-Füred távolság már google térképen is látszik…

    Az Ignite-tal kapcsolatban úgy éreztem magam, mint a csaj a Négy esküvő és egy temetésben, aki azt hitte, hogy a U2 egy tengeralattjáró 🙂
    De most megnéztem, és adekvát programnak tűnik utánuk egy, vagy két másnap.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.