Az északnyugati átjáró

Loading

Vasárnap óta már biztosan tudom, hogy terepfutók azokból az emberekből lesznek, akik az indokoltnál jobban élvezték gyerekkorukban a pocsolyázást.

Erre valahol az MLSZ székház mögött, a Tóváros lakópark mellett, a felduzzasztott Hosszúréti-patak partján jöttem rá, ahogy lépésről-lépésre szarrá aláztam a szerencsétlen Vomerot, pedig eskü, igyekeztem korrektül vinni a fűbuckáról fűbuckára ugrándozást, de az egész csak egyetlen nagy dagonya volt. Időnként tornádóval. (Aztán az órám is lemerült az utolsó kilométerre. A legvégén pedig kb. 10 percet álltam a kapu előtt, mert a kapucsengő gombsora is elromlott, nem tudtam beengedni magam.)

 

dsc_0318-picsay.JPG

 

Ebben a futásban az volt a lényeg – azon kívül, hogy 1 óra 45 percig tartson -, hogy megtaláljam az északnyugati átjárót. Valahogy még mindig szemérmes vagyok kocsiba ülni azért, hogy futni menjek. Megtettem már párszor, de valahogy luxusnak, ellentmondásosnak tűnik, főleg az én szintemen. Tehát ahelyett, hogy kocsival megyek ki mondjuk a Kamaraerdőig, inkább elfutok odáig. 

 

vasarnap.JPG

 

Ez jó játék, főleg azért, mert teljesen reménytelen vagyok a tájékozódásban. Nekem egyszerűen manuálisan be kell satíroznom az utcákat, ahhoz, hogy kiismerjem magam. Az Ady Endre út völgyéig már körülbelül képben vagyok. 

 

ady_endre_paint.JPG

 

A cél az volt, hogy valahogy átrágjam magam két igen gonosz műtárgyon, nevezetesen A Sínen és Az Úton, át az Új Szabadságba. A Régi Szabadság nagyjából a Duna melletti kerékpárutat jelenti a Camponáig, amibe ugyan szerkezetileg nem, de gyakorlatilag mégis lazán beletartozik Kelenvölgy meg a Péterhegy. Ezt a területet még a tíz-tizenöt kilométeres felfedezéseim korszakában jelöltem körbe, lassan azonban eljön az idő az új területek meghódítására. 

Kocsival egyszer már kijutottam a Kamarerdőbe, akkor körbefutottam, és úgy láttam, hogy szép és jó, de egy félórás szopatásnál nincs benne több. Viszont, ahogy kiértem a tetején, egyből láttam, hogy újabb szabad és felfedezetlen területek várnak.

 

kamaraerdo.jpg

 

Már csak el kellene tudni odáig futni. Visszafele meg majd stoppolok.

 

12 hozzászólás “Az északnyugati átjáró” bejegyzéshez

  1. A nyitó mondatodon azért röhögtem fel, mert vasárnap gyakorlatilag, csak korcsolyázni lehetett a BÚÉK 20-on… és hogy örültem volna néhány pocsolyának a tükörjég helyett. 🙂

  2. hehe, a még terrább, még incognitább területen futok rendszeresen melóba, az a tájvédelmi körzet, ott lehet Diósdról átfutni Törökbálint-Pistályra.

  3. amúgy ezt én sosem értettem, hogy miért mennek ki kocsival valahová, hogy ott fussanak. miért nem futnak el odáig…

  4. @snatch_: egyik helyen sem jártam még soha, de tuti el fogok kirándulni arra, ha már lesz olyan erős lábam. VAGY kocsiba ülök és megnézem 🙂

    Ez a kocsival futni menni témakör szerintem lehet valid, legelső, ami eszembe jutott, az a tavalyi eset, amikor akkora szmog volt, hogy fel kellett mennem Normafára – persze ebben a sztoriban is benne van a 22es csapdája.

    De lehet egy helyszín – ahol jó, vagy jobb futni, mint a saját környéken – olyan messze, hogy autó kelljen hozzá. Már ha van.

    Szóval én megértően állok hozzá, de attól még mindig van egy olyan fura érzésem ezzel kapcsolatban, ami pl akkor jön elő, amikor liftbe szállok be menetfelszerelésben.. 🙂

  5. Én a Margitszigettől 5,5km-re lakom, de mindig kocsival megyek ki futni. Az, hogy én Üröm-Budapest határáról végigfussak a kocsikkal, teherautókkal, buszokkal teli Bécsi úton, Vörösvári úton az Árpád-hídig, át száz lámpán, gyalogátkelőn stb… nincs az az isten.

  6. @téglánakgyors: A parkolás nagyon könnyű és ingyenes. Természetesen nem a Szigeten parkolok sok pénzért. Az Árpád-híd budai hídfőjénél, a Flórián után nem megyek fel a hídra, hanem jobbra van egy kis út a Duna felé, na ott simán meg tudok állni, mindig van sok parkolóhely, egyelőre ingyenes, kb. 50m séta a lépcső, ott fel a hídra: na, onnan szoktam kezdeni az edzést: át a hídon, be a Szigetre, és hajrá! Kb. 500m-t futok a hídon a kocsik mellett, ezt még elviselem. (Futottam én Üröm – Pilisborosjenő – egri vár körön, az kb. 8-11km, de Pilisborosjenő után van egy olyan szakasz, ahol nagyon rossz az út, tisztára köves, még gyalogolni is oda kell figyelni, meg eső után van ott is dagonya.)

  7. @snatch_: Olvastam, emlékeztem is erre a posztra, most, hogy újra átfutottam, de akkor nem vágtam le, hogy ez lenne az a rész. Igaz, akkor még meg sem fogalmazódott bennem, hogy kiváncsi lennék, hogy mi van arra.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.