A Nike saga (Pegasus 30)

Loading

A Runner’s world

 

Szóval itt ez a Runner’s world magazin, amit már jól bekommentoltam a futóblogon, és azóta is tartom magam a véleményemhez. Ugyanakkor ez is egy tök jó hozzászólás volt, főleg mert igaz, és bántott is utólag, hogy én nem írtam meg ezt vonalat:

 

Zöld_Dani 2014.05.21. 13:37:23
Én csak a német verziót láttam, az olyan futóknak készült Reader’s Digest volt.
Aminek megvan a fontos szerepe, – kb olyan, mint ennek a blognak. A legtöbb futó szívesen veszi, ha ilyen könnyed, szórakoztató, hasznosnak tűnő vagy néha tényleg hasznos “kis színesekkel” ápolhatja identitását, motívációját.
Ez nem is olyan kevés.
Mert azért csak-csak előveszem, nem csak a vécén, illetve ott még egyáltalán nem, hanem a teraszon reggeli mellé. Túl sok releváns, hasznos infó valóban nincs benne, de azért mégiscsak a futásról szól. Motiválásnak tényleg nem utolsó.
A lényegi rész azonban a kuponszekció: Nike boltokba 20, Hervisbe 15-20, Intersport saját márkára 25%
Nem volt kérdéses, a sors (a Runner’s world, meg ez a louvre-os, fej nélküli, görög istennő) akarta így, hogy annyi balfaszkodás (no lóvé) és bizonytalankodás (például a következő fejezet) után végre megvegyem a Pegasus 30-at.

A Nyúlcipőbolt

 

Mert igazából arról van szó – és persze simán lehet, hogy én lihegem túl -, hogy valami félcsodát várok az a harmadik futócipőmtől. Azt akarom, hogy tényleg jó legyen. Az első cipőmet az évek ölték meg, a másodikat már a kilométerek. A harmadikat már teljesen tudatosan akartak megvenni, még több segítséggel.

Ha jól emlékszem május 17-én majdnem lett egy Adidas Response Cushion 22 cipőm. A Nyúlcipőbolt aznap akciózott, többek között az adidasok mentek 20%-al olcsóbban. Miután újra tele vagyok pénzzel (minden hónapban két napig), szabadidőm is volt, arra is jártam, bementem.

A Supernova Glide 6, ami már boostos, még így is 34-be került, és nincs az az isten, hogy ennyi pénzt kiadjak egy futócipőre (értsd: a barátnőm megölne, mert irgalmatlan sok minden másra is kellene költeni egy év nadrágszíj húzkodás után). Pár percig csak néztem a cipőktől színes falat, és miután nem tudtam, és nem is mondták meg, hogy mit akarok, kikértem egy Response Cushiont, meg egy Saucony Ride 6-ot. 42, feles a lábam. Adidasból van 44-es, de a Ride-ból csak 44 feles van.

És hát az Adidas olyan volt, mint egy isten. Belebújtam és páff. A Ride nagy lett, mint várható volt, de igazából csak összehasonlításként kértem ki, hogy mennyivel másabb érzés az alacsonyabb sarokrész. De nyilván ott, állva semennyire nem adta ki magát. Pontosan ezért nem bíztam az érzéseimben sem, hiába volt ott helyben kényelmes az Adidas.

Kikértem még egy Nike Pegasus 30-at, ha már úgyis azzal szemezek a neten hónapok óta. Az Adidashoz képest olyan volt a talpa, mint egy lekvár, és kifelé billent benne a sarkam. A tükörben láttam is, ahogy konkrétan összenyomódik a talprész, ha odateszem sarokra a nyolcvankét kilót.

De ez most jó vagy rossz? Jó, hogy az Adidas keményebb, vagy pont hátrány? Egész pontosan a következő segítséget kaptam: hát nem mindig jobb (hogy a Pegasus lágyabb). Aha…

Még kérdezgettem párat. Milyen egymáshoz a két cipő technikailag? Az Adidas mennyire milyen? Hát, közepes. (Gondolom a nagyon high-tech meg az alap cipők között félúton helyezkedik el, így gondolta a választ a hölgy.) Árban ugyanott vannak, csak most ugye az Adidas húsz százalékkal olcsóbb. (Váó, köszönöm.) Azt szokták mondani, hogy a Pegasus könnyebb testalkatú embereknek való, pont azért, mert puhább. (Ekkor felrémlett előttem DK, aki ugyan már réges-régen nem 100+ kiló, de magassága és a maradék úszógumi, na meg az izmok miatt még mindig nehezebb nálam, és sokszor Pegában tolja…)

Hát nem voltam beljebb egy centivel sem. Hogy ne csak a negatívumokat soroljam, azért azt szépen elmondta az hölgy, hogy miért jó nekem az ekkora cipő, és, hogy ne féljek, a nagy lábujjam jól fogja magát érezni, és pont jó helyen van – bár ugyanakkor a bolt másik oldaláról pont elkaptam, hogy a másik eladó azt mondja egy lánynak, hogy vannak olyan futók, akik felfele feszítik a lábujjaikat. (Mint én, minden cipőm bohóccipő lesz pár hónap után.)

Egy darabig méláztam, aztán sután elköszöntem, azzal a tipikus bénázással, hogy majd átgondolom.

Itthon nézegettem neten, hogy miket mondanak a Response Cushionről, de annyira ellentmondásos infók jöttek vissza, hogy azokkal sem mentem semmire.

http://edzesonline.hu/teszt/1020/adidas_response_cushion_19

http://edzesonline.hu/cikk/1326/oszi_futocipo_teszt_adidas_response_cushion_17

 http://www.runnersworld.co.uk/reviews/shoes/neutral-shoes/adidas-adidas-response-cushion-22/review/61288.html

http://www.prodirectrunning.com/Products/adidas-Response-Cushion-22-Mens-Running-Shoes-Running-WhiteTech-Silver-MetallicBlue-Beauty-61927.aspx

Nem mentem vissza.

A kérdés egyre és egyre inkább az volt, hogy milyen cipőt vegyek? És hol? A Spuriban majd tényleg minden jobb lesz? De hát lehet, hogy én rajzolom túl ezt az egészet. De nekem ez sok pénz, nem akarok, nem tudok újat venni, ha nem válik be az új cipő. Mindenképpen valami kurva  jót akarok, ami pont nekem való, és kellően sokáig bírja.

… És ekkor jött  a magazin a kuponokkal. A 6000 Ft kedvezmény pedig jelenlegi helyzetemben sajnos simán ért annyit, hogy lemondjak a Spuriban remélhetőleg amúgy valóban rendelkezésre álló segítségről. Egyszer majd azért biztos letesztelem őket. 

 

Nike Westend

 

Múlt szombaton gyönyörű napos idő volt. Ezt azért fontos megemlíteni, mert némileg napsütötten (értsd: izzadtan), papucsban, és két korsó búzasörtől talán kicsit őszintébben érkeztem meg a Nike Westendben lévő boltjába.

Az előzmény annyi, hogy mindenképpen találkozunk kellett egy ismerősömmel az Ebihal nevezetű földi paradicsomban, és mivel a barátnőm nem akart inni, illetve főleg az én barátomról volt szó, hát feláldoztam magam két zsíros kenyér és ugyanennyi búzasör erejéig.

Tehát Nike Westend. Kellékek: egy darab rágó, zokni kézben (papucs a lábon), eladósrác, én.

Ha nekem 42,5-es lábam van, akkor mekkora cipőre van szükségem? Kérdeztem már a kívánt színű Pegasust a kezemben tartva. 42,5-esre, hangzott a válasz, amit azelőtt még soha nem hallottam, ha futócipőkről volt szó. Oké, hát legyen.

Kicsi volt. 43-as? Van, persze, hoz. Aztán kijön, és mondja, hogy nincs ebből a színből mégsem. Ahha…

 

nike-air-pegasus-30-vivid-blueblackvolt-00.jpg

 

Közben kapom hátulról az instrukciót, hogy a másik sokkal elfogadhatóbb színű lenne amúgy is. Az eladó megnézi. Bemegy a raktárba, majd visszatér egy dobozzal. Leteszi mellém, és kivesz belőle egy semennyire nem kék, de marhára narancssárga Pegasust. Csak abból van 43-as méret.

 

nike pega kék.png

 

– Nem mondod komolyan! – Itt némileg megakadtam a frusztrációtól, bevallom. Egyrészt már nagyon régen megszerveztem ezt a vásárlást, várakozás fizetésre, ráérő időre, kupon kivágás, nem keveset autózás. Hát igen, itt jött be a két sör.

– De hát mi van veletek? Ez egy hivatalos Nike bolt, könyörgöm.

– Igen, de a legtöbben a 43-as cipőt viszik.

És komolyan ez volt a válasza. Hogy a legtöbben a 43-as cipőt viszik. Nem tudom, hogy ezek az új boltok franchise-ban működnek, vagy konkrétan Nike tulajdonban vannak-e, de igazából tök mindegy is. Szóval mert hát a Nike-ról beszélünk, ami nem egy sportszer márka, hanem annál jóval több. Életérzés brand, popkulturális ikon, mit tudom én, mi. Értitek, nem? És akkor jön ez a szitu, meg kifogás, ami rögtön visszadob ’89-’93 közé, amikor lehetett még ilyenekkel operálni, hogy a vevő van a boltért, és nem fordítva, szóval örüljek, ha van valami, de azért 2014-ben csak némileg többet várnék egy Nike hivatalos képviselettől.

Azért körbetelefonált. Se a Mammutban, se az Árkádban nincs 43-as cipő ezekben a színekben, sőt, a kék-szürkéből sincs. Azért felírja a telefonszámom. Két hetente kapnak árut, de hogy lesz-e benne Pegasus..?

Lesokkolt. First world problem, meg minden, amit akartok, de ott helyben semmi nem tudott vigasztalni. Dühöngtem.

 

Nike Mammut

 

Dühömben átautóztunk a Mammutba, a Hervisbe, megveszem 15% kedvezménnyel amott. És volt. Ugyancsak a vadzöldből, de nem egy, hanem legalább három pár. Felpróbáltam, morogtam, csillapodtam. De nem hagyott nyugodni a Nike bolt, komolyan nagyot csalódtam, akkorát, hogy egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez így van, ahogy lenni látszik.

Lementünk a földszintre a Nike üzletbe, ahol marhára figyelve, hogy kedves legyek a csajokkal, kikértem mind a két színből egy-egy 43-as csukát… 

…és hoztak. Mit sem sejtve a másik boltból magammal hurcolt drámáról, teljesen magától értetődően tették le elém a két pár futócipőt.

Felpróbáltam, kértem 44-eset, hogy tuti biztos legyek, majd amikor már a célegyenesben voltam mégiscsak az eggyel kisebb mérett, nem tudtam nem megkérdezni, hogy egyáltalán kaptak-e hívást a Westendből? Egy másik lány válaszolt, hogy igen, de teljesen félreértette a srác, amit ő mondott. Élek a gyanúperrel, hogy csak a kollégája bőrét mentette, de végül is ekkor már mindegy volt, csak a happy end lebegett a szemem előtt.

Nevezetesen az, hogy életemben először van egy Nike holmim.  Futócipőm. Világéletemben Nike ellenes voltam, ugyanúgy, ahogy Iphone ellenes, és még sorolhatnám. Ez csak egy érzelemvezérelt életfilozófia, én mindig is underdog személyiség voltam, soha nem voltam győzelemre kódolva. Nem tudtam cselezni, kapura törni, védő vagy kapus voltam mindig, válságmenedzselő, védekezve hatékony, hárítva agresszív.

Kivédeni, hárítani, túlélni… de többet szerezni, előnyhöz jutni, teret nyerni? – nem. Én mindig a veszteseknek drukkoltam, nekem csak piros, fehér és kék színű csapatok játszottak a tévében, azért szorítottam, hogy 2-1-ről egyenlítsenek azok, akik  vesztésre állnak.

Soha nem szerettem a túlzott dominanciát – hogy ezen a vonalon azért valahogy visszatérjek az Apple-höz, meg a Nike-hoz.

De azért talán ideje lenne feltenni a kérdést, hogy miért ne lehetnék egyszer a “győztes” oldalon? Miért ne lehetne Nike cipőm? Nézzük onnan, hogy megérdemlem. Mert futok, mert én is just do it akarok lenni. Menő. Trendi. Pipa. Szép cipőben végsőkig kitartva futó.

Marketing, reklám, életérzés, igen, én is ebben élek, tudom magamról. De ha nem lesz jó, nem válik be, azt is meg fogom írni, ezt is tudom magamról.

Szóval innen Nike Pegasus  30 tartós teszt ON.

 

3 hozzászólás “A Nike saga (Pegasus 30)” bejegyzéshez

  1. Érdekes, amit a Nyúlcipőről írsz, mert hasonlókat éltem át tavaly ősszel a budai boltjukban. Előtte még kb. 2 éve vettem ott cipőt, akkor teljesen aktív módon segítőkészek és jófejek voltak. Legutóbb viszont a kiscsaj minden kommentár nélkül nézte, ahogy elveszetten vakarom a fejem a nagy színes fal előtt, aztán olyan tessék-lássék, kínoska, nyögvenyelős volt a cipőpróba is, meg az egész. Nem volt az a fasza élmény, mint elsőre (és végül az Intersportban kötöttem ki, mert a végül kiválasztott cipőből a nyúlnál nem volt méret).

  2. Ez is a budai bolt volt. És két negatív vélemény a média szabályai szerint már járvány. Remélem gyorsan vége lesz, mert igazából annyira kényelmesen közel vannak hozzám..

  3. @brutalfitnessz:Ez is a budai bolt volt. És két negatív vélemény a média szabályai szerint már járvány. Remélem gyorsan vége lesz, mert igazából annyira kényelmesen közel vannak hozzám..

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.