Fuss te is!

Loading

Azt kell, mondjam, hogy ezek a szarok a Facebookon működnek. Ezek a hirdetések. Történt, hogy egy teljesen átlagos futó, úgy döntött, hogy végre nyáron is fut, nem érdekli a meleg, végre éppen nincs valami rottyanattal lesérülve, hát miért ne futna? Fut is, de valahogy hiába közelednek lassan az egyelőre még talán távoli, őszi versenyidőpontok, valahogy légüres térbe került, és futni futott ugyan, de valahogy újra felvette az alapállapotot: mindig ugyanaz a tíz kilométer került a lábai elé, a hétvégen esetleg több, és az egészben nem volt több koncepció, minthogy meglegyen a hó elején kitalált kilométerszám.

A teljesen átlagos futó egy szép napon hazafelezombiként pörgette a Facebook falát a 47-es villamoson, és alapos fogyasztótársadalmi tréningeken edződött szeme megakadt egy mondaton, amely azt hangoztatta, hogy “Utolsó lehetőség!” Az utolsó lehetőségek általában olyan izgalmas dolgok, amelyekkel úgy költhet többet minden átlagos futóhoz hasonlatos futó, de akár nemátlagos, vagy nemfutó futó is, hogy közben spórol.

 

clipboard01.jpg

 

Na ez nem ilyen akció volt, ebben csak költés volt, sprórolás nem sok – vagy hát nagyon is sok, nem mindegy honnan nézzük -, de izgalmasnak, mindenképpen izgalmas volt, mert főhősünk ekkor tudasította, hogy a súlyos marketingtúltengés miatt az eddig önkéntelenül tudata sarkára tolt lehetőség, igazából egy igen fasza beugró lehet abba, amire most neki pont szüksége lenne.

Struktúrára.

Hogy valaki megmondja neki, hogy mit csináljon, mert az átlagos futók szeretik, ha megmondják neki, hogy mit csináljanak, nincs szükség itt futódemokráciára, erős futóvezetőre van szükség, akinek futóterve van! Aki végigviszi az átlagos népet az előre kijelölt úton!

Az átlagos futó a nem átlagos DK-tól, aki már nem is DK, ha nem Fuss Te Is Gergő, az utóbbi időben valahogy már fázott, mert a valaha emberi, szeretni való blogból mára Runner’s world-magazinszagú mondatokba csomagolt, profitorientált, derékszögű, letiszult, önmegvalósító amerikai álom lett.

A Fuss Te Is vállakozás- ebben az átlagfutó egészen biztos – picsasok bátorságba, időbe, pénzbe és energiába került, és az valami egészen komolyan tiszteletre méltó dolog, ahogy ezt az utat ez az ember végigjárta és azért is kijár a tisztelet, amiket közben és a végén letett az asztalra. De mégis, az átlagfutó be van oltva az önmegvalósító sikersztorik ellen, ez valami futómagyar irigyfutó beidegződés lehet. 

Ugyanakkor Lőrincz Olivér, a maga, többnyire szikárabb, szárazabb megjelenéseivel nem tud sok lenni, és az átlagfutó van annyira divatorientált, hogy úgy gondolja, hogy az mégiscsak sikk dolog, hogy akármilyen szinten is, de “tanítvány” legyen. Mert az mostanság egyre menőbb dolog.

Az átlagfutó ezzel az alapfelállásal áll neki jobban beleásni magát ebbe az egész hajcihőbe, és ezt úgy gondolja, hogy jobb tisztázni, mert ha már ír valakikről, és valamikről, akkor jobb tudni, hogy milyen szubjektív tényezők torzítják az értékítéletét.

Az átlagfutó továbbá arra a kérdésre nagyon kiváncsi még, hogy lehet valami egyénre szabott, ami tömeges? Fenntartásai vannak.

A Fuss Te Is Akadémián két lehetőség van a csatlakozásra, ha az átlagember kiválasztotta, hogy mire szeretne felkészülni.  

1: Van egy bővített csomag tízezer pluszért, ahol közös edzés, meg “További prémium videók és belső szakmai anyagok” vannak mindazoknak “akik minden tudásunkat meg szeretnék kapni, minden lehetőséget kihasználnak, hogy fejlődjenek”.

2: Na hát pont ezektől a szövegektől pattan fel a beépített cinizmuspajzsa Átlagpetinek, és úgy dönt, hogy az alapcsomag introvertáltaknak, ötezerért pont megfelel neki. Annyi azért  belefér egy tesztelésre, főleg ha a célt, a két húzónevet és a közszolgálati jótétemény áldásos hatásait nézzük: az átlagfutó majd jól leteszteli, hogy érdemes-e belevágni, és jól megírja mindazt ebből a kalandból, amit megírhat. 

Mi kell mindehez?

– elegendő elszántság, hogy neten kiadjon egy átlagfutó 5000 forintot.
– bankártya minimum 5000 forinttal
– az, hogy ne hónap vége legyen
– egy Trainingpeaks profil. Az átlagfutó már futókarrierje elején megpiszkált gyakorlatilag minden sporttrackes oldalt, tehát adott esetben csak a regisztrációba kell újra életet lehelni.
– pulzusmérő óra
– ha ez nincs, akkor távolságalapú agy, vagy google térkép képes technikai eszköz.

Az átlagfutó július 20-án fogta az adást, hogy Utolsó lehetőség! a csatlakozásra, ha a Spar maraton a cél – a huszadika tud necces lenni, de még volt ennyi pénze a kártyán.

A Trainingpeaks ügyfélszolgálata zseniális: gyorsak és kedvesek. Gergőéknek szüksége volt arra, hogy a felhasználó név beazonosítható legyen, tehát a viszonylag általános, hovatovább átlagos “Peti” usernevet némileg specializálni kellett. Ezt mint felhasználó nem lehet megoldani, írni kell az ügyiszolinak.

Óra meg van, igazi nagyvad kisfutónak: Garmin Fenix 3.

Regisztrálni kellett a Fuss te is oldalon, betenni a kosárba a kiválasztott edzéstervet, és jól befizetni az ötezret. A regisztrációról, a befizetésről egyből megjött az email.

Ekkor volt csütörtök, a terv hétfőn, 24-én indult. Az első életjelet az átlagfutó szombaton kapta. Egy elég részletes, alapos email volt ez. Jól strukturált, logikusan felépített, mindenre gondoló, linkekkel, magyarázattal, videóval megtámogatott könyök alá nyúlás. Ez nehéz műfaj, Mr. Átlag kifejezetten értékelte ezt, az első bejelentkezés megadta a bizalmi alaphangulatot. Lehet valakinek a fele felesleges, mert kiismeri magát ezen a területen, hogy is kell regisztrálni egy ilyen oldalra, van órája, és egyáltalán: kütyübuzi, de biztos vannak jó sokan, akiknek kell ez a mankó. Akinek nem kell, azért az is megnyugszik, hogy ebből tényleg lesz valami.

A Trainingpeaksen kapja majd a futó az edzéseket. Önmaga bonyolultságában meglehetősen mítikus oldal ez a Trainingpeaks, és gyakorlatilag bárhova kattint az átlagfutó, azt kapja vissza, hogy fizesse be a prémiumpénzt, ami azért marhára nem átlagmagyarfutó pénztárcára van szabva. Az email azonban erre is kitér, fizettünk már eleget, többet nem kell, elég lesz a free verzió is.

Az átlagfutó óra- és pulzusalapon nyomja, és majd meg van veszve, hogy végre értelme is legyen a százhúszezer forintos Garminjának. Ahogy kérik, Átlagpeti elküldi két nem átlagos futásást elemzésre, személyesen Olivérnek, és majd vért izzad, hogy elfogadható formába öntse első az első kontaktot Vele. (Nem pont kettőt kértek, hanem “az elmúlt fél-egy év verseinyek az adatait”. Átlapetinek kettő említésre méltó versenye volt.)

Olivértől a híres egymondatasai közül érkezik egy válaszként: Zónák beállítva, hajrá! (Pulzuszónákat tapogatni későbbiekben tilos.)

Oké, de hogy hajrá? Hol hajrá? Mit nézzen az átlagfutó? Nincs mit nézni, hiába bámulja a gmailt, vagy a Trainingpeaks appját telefonon Peti, az átlag. Újra olvassa az eddig kapott információkat, és az egyetlen, amire támaszkodni tud, az a mondat, hogy “Edzéseidet a TrainingPeaks nevű edzésnaplozó rendszerben fogjuk vezetni.” Úgy dönt, hogy lenyugszik, az appot fogja nézni, és várni, hogy valami ott történjen. Standby.

A valami vasárnap délután történt, legalábbis az átlagos tesztemberünk akkor vette észre, hogy az következő hétre adatok jelentek meg bizonyos napokon. A hétfő rögtön pihenőnap, nincs is jobb, mint amikor így indul az ember! Így kezdődnek a jó kapcsolatok, egy kis heverészéssel. Kedden, csütörtökön, szombat, vasárnap edzés. A hétfői, pihanőnap kommentjében ott várta a felhasználónkat egy újabb nagyon részletes, jól átgondolt, mindenre lehetőségre, elágazásra kitérő segédlet. Ez a műsor nagyon jó megy Gergőéknek, és ez kell is ide, hiszen egyéb kontaktus nincs az edzőkkel. 5000 forintba nyilván ennél több nem fér, nem lesz itt heti finomhangolás, de ennyi van, és ez elég korrekt szövegalapú tartalom. Egyedül az a bekezdés zavarja meg átlagos hősönket egy kicsit, hogy “A pályáról: terepre készülünk, így lehetőségeid szerint fuss te is terepen.” Gyorsan megnézi mi a faszra is jelentkezett, de amikor azt látja, hogy Spar maraton, akkor lesimitja a szemöldökét és elintézi annyival, hogy ez biztos ilyen Olivér template maradéka lehet, végülis ő általában terepre edz embereket, biztos.

Volt egy szekció, amit a regisztráció alatt el kellett fogadni, hogy igét, okosságot nem terjeszthet az előfizető, ami elfogadható, érthető és fair feltétel. A heti négy nap nyilvánosan is elérhető adat, ezzel nem lehet gond. Annyi talán elmondható, hogy miért jobb ez az egész, mint amit az Átlagpeti magától csinál, illetve csinált volna:

1. az átlagfutó magától is érezte, hogy koncepció nélkül csinálja, amit csinál. Az egyedüli cél a hónap elején kitalált havi kilométerszám volt – ezeket közel sem érte el mindig.

2. A heti három futásról magától soha nem ment volna fel heti négyre.

3. A futások önmagukban is szignifikánsabban hosszabbak, mint a standard egy óra, vagy 10 km, amibe teljesen beleállt már jó ideje.

4. A hosszon és a gyakoriságon kívül ott van még a gyorsítás is, az edzéseknek van ilyen része is, és átlagfutónk erre se lett volna hajlandó pusztán saját lelkét követve – főleg nem augusztusban.

 

Átlagpeti jelenleg a harmadik hetet döngeti. Mi történt eddig? Tart-e még a lelkesedés? Elégedett még? Elsunnyogott-e a kis pöcs akár egy edzést is? 

Természetesen. Habár meg kell jegyezni, hogy nem lustaságból, hanem piálásból és kánikulából kifolyólag. Az, hogy átlagunk bukóba fordul az eddigi heti három alkalmaival, egy óráival, 10 kilométereivel, az várható volt valahol, emiatt nincs önostorozás. A futások nem tartalmaznak olyasmit, amit eddig nem csinálta volna, sehol nem kell rekordokat döntögetni, de a nem döntögetés az viszont folyamatosan megy. A kánikula miatt az sem lett meglepetés, hogy a bebukás ennyire hamar bekövetkezett. 

Heti négyszer több mint egy óra feladatos futás fáradtságtorlódást okoz, ehhez hozzá kell szokni, mert önmagában a heti két pihenőnap kevésnek fog érződni. Hogy később mi lesz, jön-e a megszokás, még nem tudni. Az első hét vasárnapján már kurvára várta a tesztelő átlaghős, hogy vége legyen a futásnak – pedig az volt a lekönnyebb a héten. 

 

img_4350.JPG

 

Ugyanazokon az útvonalakon egyre romló átlagtempói vannak – fáradtság.

A bukás a második hétvégén jött. A meleg meg a pénteki másfél üveg bor miatt a szombati futást vasárnap reggelre tolta. Vasárnap reggel a negyedik kilométernél viszont nem átlagosan, de keservesen összeszarta magát egy bokorban, és egy újabb km után szépen leült a 41-es villamos megállójába és hazament. Vasárnap este sem ment ki futni, mert ólmosan fáradt volt, és az eső is leszakadt, nem akárhogy. 

Aludt kilenc órát, újra fiatal és potens lett, a hétfői pihenőnapján, napközben letolta az elmaradt vasárnapot, és tegnap pedig a tegnapi adagot. Újra egyenesben van, széklete újra a megfelelő formátumban és időben a megfelelő helyre kerül, és eddig egy futásból maradt el egy óra mindössze. 

 

Amellett, hogy sok és, hogy fáradt, még annyit tud elmondani az átlagfutó, hogy marhára nem egyszerű bizonyos pulzusokat hosszú távon tartani, mert nem tartoznak ezekhez begyakorolt tempók. Vagy alatta, vagy fölötte van, és  marha nehezen tud abban a szűk tartományban maradni., ahol kell. Ez hosszútávon fárasztó és örömölő tud lenni mentálisan. (Hosszútávon – nem telt el még három hét sem.)

Mi nem egyszerű még? Útvonalakat találni. Ahogy lassan, de biztosan egyre hosszabbodik, nyúlik, növekszik, végtelenedik az egyes edzések ideje, úgy működnek egyre kevésbe az eddig kitalált pályák. Az átlagfutó jelzőrendszere és belső futásmértékegységrendszere alapvetően távolságalapon dolgozik, időből maximum az egy órát ismeri, ami kb 10 km, de soha nem volt még 12 szerinte. Nehéz időben kalkulálni a hazaéréssel, nehéz megtalálni a kanyarodási pontokat, hogy pont úgy érkezzen egy kúthoz, hogy az ne zavarjon bele egy gyors tempóba, illetve nehéz olyan helyszínt találni és oda megérkezni, ahol zavar nélkül ki lehet futni a résztávokat.

Úgy tervezni magánéletet, hogy csak egy hetet lát előre az ember, kurvára nem egyszerű. Most már lassan tiszta lesz a koncepció, de egy átlagfutónak átlagosan sok idő futáson kívül megtervezendő elintéznivalója van. Jobb lenne előre látni az egész ívet, jobb lenne képesnek lenni megmutatni az egész ívet otthon, hogy mivel lehet számolni.

Mindezek hatására az úszás a júliusi csúcs után erősen sokadlagos tevékenység lett a prioritási listán. Ezért átlagfutónk nagyon szomi lett, mert nagyon szereti úszni és azzal is tisztában van, hogy kell valami keresztedzés. 

Nagyon örül ugyanakkor a mi futónk, hogy megismertették a “levezetés” fogalmával, még ha rontja is a statisztikákat és azon aggódik, hogy akivel akkor találkozik, amikor levezet, azt gondolja róla, hogy a csoszogástól is így izzad. Ugyanakkor tényleg iszonyú hasznos, nincs izomláz, nincs fájdalom, a sokkal nagyobb igénybevétel ellenére sem.

De ha eljut a négy órás maratonhoz, főleg a végéhez, a célba, akkor majd jól beszámol mindenről, mert írni nem átlagosan szeret, hanem kényszeresen. Főleg, ha etikailag Gergő és Olivér nem rúgja jól seggbe, hogy nem egyeztetve pofázik minden hülyeséget.

29 hozzászólás “Fuss te is!” bejegyzéshez

  1. Én értelmezem rosszul a posztot, vagy itt tényleg arról van szót, hogy ötezerér kapsz egy átlagos edzéstervet, annyi extrával, hogy visszaigazolnak vmit a pulzus zónáidról? (mondjuk ezt így látatlanban nemtom hogyan lehet, de nekem ehhez egy átlagfutónál is kevesebb közöm van).

    Mondjuk piaca biztosan van ennek, hiszen valamiért a legtöbb hobbifutó lételeme a fejlődés. Én ezt egyáltalán nem preferálom (egy tök fasza Winkler R. cikkből idézve, nincs kedvem eljátszani az élsportolót), viszont az, hogy az utóbbi fél évben erős visszaesést tapasztalok a teljesítményemen, na az azér egy kicsit zavar. 🙂 Aztán mindig megnyugtatom magam annak tudatában, hogy szeptembertől a futkosósdi amúgy is kicsit háttérbe fog szorulni.

    Ezeknek amúgy szerintem az lehet a hátránya, hogy rosszul érzi magát az ember, ha kihagy pár edzést. Márpedig amíg olyan idő van, mint múlt héten, normális ember szerintem nem végez hosszabb idejű kardio mozgást, kivéve ha éppenséggel ez a munkája.

  2. @videkiman: a látatlanban annyiban nem igaz, hogy két futásomat minden adattal együtt átküldtem. Hogy ebből hogy és mit szednek le, azt nem tudom, nem értem én sem. Bizonyára ettől ez még jóval több adat, és jóval pontosabb lehet, mint az életkorból, meg tömegből varázsolni valamit egy képlettel.

    Nekem az ötezer forint abban áll, hogy ebben nincs bizonytalanság. Nem én találtam a net valamelyik bugyrában, nem egy ismerős adta, hanem ők jöttek hozzám kvázi, azt mondják, hogy ez nagy eséllyel – ha végig csinálom – működni fog, rám van szabva.
    Ismerem ezt a két embert, tudom kik ők, láttam őket, hitelesek, és nem fognak menni sehova -ergo ezt nekik tényleg vállalniuk kell, arccal, reputációval. Tétje van.

    A futás, és általában minden hosszútávó tevékenység – legyen ez akár az élet maga – olyan mint a filmbéli kapcsolatok: muszáj, hogy tartsanak valahova 🙂
    Cél, terv nélkül szerintem kurva nagy pusztulat lenne, bármit nézünk.
    Kell, hogy a futás is valahova tartson, de ne beszéljünk élsportról, ha egyszer mindössze arra készülök, hogy négy órás maratonom legyen. 🙂 Nem rontok neki az UB egyéninek, nem ugrok át három lépcsőfokot, én kérem ezt kiélvezem.

    Egy kánikula nem a világ vége, de megszenvedtem valamennyire, megoldottam valamennyire és persze ésszel csináltam. Nem beledögleni akarok, célnak az biztos nem cél.

  3. @téglánakgyors: én nem hinném, hogy hobbisportolóként különösebb célokat kéne kitűznünk magunk elé, most azt nem célként számolva, hogy fittek, egészségesek, vékony(abb)ak akarunk lenni, neadjisten nem feldobni a bakancsot 50x évesen. Mondjuk ha eljársz focizni a haverokkal, ott sem fogalmazol meg különösebb célokat, csak hogy mozogj vmit és jól érezd magad. Vagy ha valaki lejár gyúrni, az esetek többségében az is egy bizonyos állapotot akar elérni és azt szinten tartani.
    Szerintem pont hosszú távon nehéz ez az állandó kihívás, cél keresgélés, mert egy idő után úgysem fogsz fejlődni, elfogynak az elérhető célok, aztán jön a törvényszerű (?) kiégés. Persze ez a tervezés persze ad egy plusz érzetet a dolgoknak, nekem is tök jó, hogy még talonban van a maraton, az később biztos jó motiváló erő lesz. 🙂

    Ami a kánikulát illeti, nekem van egy olyan aranyszabályom, hogy 30 fok felett inkább otthon maradok, mert egyszerűen ilyen melegben nem esik jól a mozgás, akkor meg minek szopassam magam? Késő este és nagyon hajnal meg nem szoktam menni. Persze ha most készülnék életem első félmaratonjára, valószínűleg azér megpróbálnám megoldani. 🙂

    Ez az ötezer még talán tényleg hibahatáron belül van a neten vadászáshoz képest. Mondjuk, hogy két futásból mit tudnak megmondani, azt nem értem. Tudok küldeni két olyat, hogy ugyanazt a távot futom és ahol gyorsabb az idő, alacsonyabb az átlagpulzus, ami ugye szembemegy az anomálikkal. Ha meg rájuk ömlesztesz több hónapnyi cuccot, az meg gondolom nem 5000, azzal foglalkozni is kell. 🙂

  4. @videkiman: most filozofálásba át nem menve, az is cél, hogy szinten tartsd magad, főleg egy bizonyos kor után – gondolom én.

    Nekem még rengeteg helyem és időm van állóképességben, gyorsaságban, mitudoménmiben fejlődni – azt igazán nem lehet elmondani rólam, hogy ezeket elsietném. Ezek tehát nem fognak elfogyni. Nem fogok kiégni, mert szeretem csinálni és szeretem szeretni ezt a sportot. Ha letudom ezt a maratont, nem is fogok egyből beleugrani valami edzéstervbe, jó szabadon rohangálni. De nem hiszem, hogy két-három hónap fegyelem mindent tönkretenne 🙂

    De ha megunom az aszfaltot, mert 3:10 maratont futok már, akkor ott a terep, vagy bármi. Végtelen variációs lehetőségek vannak.

    Ha jól emlékszem két olyan futást kértek, ami PB volt, vagy valami ilyesmi. Nem, versenyfutást kértek, megnéztem. Ott azért erőlteti az ember, szerintem sok minden kiolvasható pulzusra, tempóra, illetve tempótartás képességre. Laktátküszöbre, vagy mi a franc az. De csak én küldtem kettőt, ők simán annyit írnak, hogy az elmúlt év, félév versenyinek az adatait, vagy magát a tracket küldjem át. Többes számban, ennyi.

  5. Bakker!! kimaradt edzést soha nem szabad pótolni! nem véletlenül pihenőnapok a pihenőnapok! ha így csinálod sérülés lesz belőle.

  6. @rrroka: vegyük a mai napot. A tegnapit ma nagyon reggel futottam le. (még mindig izzadok, pedig már rég a villamoson vagyok). Máshova egyszerűen nem tudtam tenni, este meg konkrétan 31 fok volt, és nem voltam úgy, hogy bevállaljam. Ma pihenőnapom van, de végülis így tegnap volt pihenő napom, illetve innentől szombat estig lazítás van. Tudom h nem a legjobb, de a valóság néha hajlítja a terveket. Most a meleg hajlítja, az még a fémet is, nemhogy engem. 🙂

  7. @téglánakgyors: lehet picit tologatni, de azért figyelj oda, hogy ha egy erős edzés előtt pihenőnap van, az pl tuti nem véletlen… még egy regeneráló futás miatt is lehet baj az erősnél. érdemes lenne rákérdezni erre a Fussteis ügyfélszolgálatnál… 😀

  8. @téglánakgyors: Köszi, ez valóban érdekes volt. Ez a fuss te is tényleg jó átmenet lehet a neten keresgélés, meg a rendes személyi edző között. Azért kíváncsi lennék, mennyibe kerül egy ilyen profi edző havi szinten, bár ahogy levettem, ő a mi szintünkkel nemigen foglalkozik. 🙂

    Az edzés kimaradás témához: nekem ez lenne a fő bajom ezekkel az edzéstervekkel: én jelenleg az egyéb teendőim mellett próbálom beiktatni a hobbi tevékenyéget (jelen esetben futást) és nem az egyéb dolgokat alakítom az edzésekhez. Pl. ha egy adott nap futni szeretnék, de kitalál vmi munka utáni programot az asszony, neadjisten egy haver hív sörözni, akkor ugyebár nincs mit tenni. 🙂 De abban valszeg igazad van, hogy 1-2 évente egy ilyen 2-3 hónapos szigorúbb edzésterv azért még megoldható.
    Amúgy ilyen lájtos eltologatások/pótolgatások szerintem is bele kell, hogy férjenek, bár én ugye tök koncepciótlanul edzek és nem is értek hozzá. 🙂 Van mikor 3 nap megyek egymás után, van amikor akár 4-5 napig meg egyáltalán nem.

  9. @videkiman: Sokba, bár csak meg nem erősített infóim vannak a számokról. Gondolom itt is van viszonylag egy nagy különbség befutott és/vagy sikeres edzők és új/betörni kívánó és/vagy nem annyira ismert edzők között,de ez már szinte csak tippelgetés.
    Igen, ezt azért értékelem, hogy Oliver nem bullshitel, hanem frankón megmondja:

    “Azokkal a sportolókkal szeretek foglalkozni, akiknek az élethelyzete megengedi a komoly munkát. Időben, erőben tud annyit hosszútávon rászánni a sportra, amennyi a lehetőségek kiaknázásához szükséges.”

    Nekem ugyanez a bajom, hogy minden más mellett próbálom ezt csinálni – mint mindenki más. Pedig nincs három gyermekem, és nem viszek fogorvosi rendelőt 🙂 Én “csak” a még jelenleg kétszemélyes magánéletemmel foglalkozom, és próbálok nem teljesen megszűnni mint társasági ember – de ez meg hülye módon valamiért csak alkohollal megy. Az alapvető konfliktus még mindig itt van, és ez zavar leginkább. Nekem ennél előrébb van fontosságban a futás, ennyi.

    Ennyi edzésterv sztem se a ló másik oldala még, de azért valahol már most várom az október végét 😀 Kemény ez így hirtelen, na. 🙂

  10. @videkiman: Szerintem a hobbisporthoz is szükség van konkrét célokra, különben hosszútávon nem fog működni, el fog maradni az ember életéből. Maga a tevékenység alapjában véve fárasztó dolog, ha csak olyankor csináljuk ha éppen kedvünk van hozzá és annyit, amennyi kényelmesen jólesik (az kb. a pocakos apukák kispályás focizása szint), akkor abból szerintem nem sokat profitálunk. Cél persze lehet annyi, hogy azért sportolok, hogy egészséges, fit maradjak, de ha nem fogalmazunk meg ezen belül konkrétabb célokat (Mi az, hogy fit? Az hány kilométeren hány perces tempót jelent a számomra, ha már a futásnál vagyunk, vagy a futáson kívül még milyen teljesítményeket jelenthet?), akkor nehéz lesz ezt az általános célt is elérni, vagy egy életen keresztül fenntartani. Ha valakinél annyi tud lenni a cél “csak”, hogy folyamatosan javítson a PB-in, akkor az valóban egy idő után kiégéshez vezethet, mert az ember biológiájából adódóan ez nem egy hosszú távon fenntartható folyamat. Én már rég megbarátkoztam a gondolattal, hogy soha többé még csak a közelébe sem fogok jutni annak az 1:26-os félmaratonnak amit a huszas éveim elején tudtam, amikor evidencia volt még a számomra, hogy 10k körüli versenyeket 3:45 – 3:50 körüli tempókban kell futni lazán, semmi erölködéssel. Viszont mára megtanultam értékelni az 1:45-ös félmaratonokat is (én akkor hagytam abba pár évre a futást, amikor 1:45 fölé csúszott az időm egy versenyen, azt mondtam, hogy az 5 perc feletti kilométerek csak kocogó tempó, így már nem is érdemes futni 🙂 ), és az általános célon belül (maradjak minél tovább fit és egészséges) most ez az egyik cél, hogy az 1:40 – 1:45 körüli félmaratonos időket tartsam.
    A másik dolog, amivel tudok taktikázni meg az, hogy most inkább olyanra gyúrok, amit régebben nem nagyon erőltettem. Egyrészt kb. 4-5 éve rákaptam a terepfutásra, és most sokkal jobban mennek a szintes, viszonylag hosszabb futások mint régen, másrészt pedig nagyon hosszú ideig az úszás nálam csak másodlagos szerepet töltött be a futáshoz képest, és csak általános erősítő meg regeneráló edzésként használtam. Nem jártam semmilyen úszóegyesületbe vagy úszóedzőhöz, így fogalmam sem volt a helyes technikáról, azt sem tudtam mit kell a karnak csinálnia a víz alatt gyorsúszásban, aztán pár éve elkezdtem utánanézni a neten és e-könyveket vásárolgatni az Amazonról a témában, és szisztematikus edzéstervvel a technikára jól ráfeküdve rohamosan kezdtek javulni az időeredményeim, mivel bőven volt is honnan javulniuk. Most még ennek a folyamatnak vagyok remélhetően a közepén, látok még lehetőségeket, amiket kihasználva tudok még javulni idővel, úgyhogy hiába voltam talán erősebb a 20-as éveimben, most határozottan jobban megy az úszás. Bízom benne, hogy a 60-as éveimig ki fog tartani ez a fejlődő szakasz 🙂 Ráadásul ha az ember megpróbál több lábon is állni a sportban, akkor nem kell kényszerszünetet tartania csak azért, mert kánikula van, lehet ilyenkor jobban ráfeküdni az úszásra mint a futásra, a medencében jobban kibírható a hőség.

    @téglánakgyors: szerintem a gyorsítós, ismétléses edzésekhez próbálj találni valami rövidebb, pár kilométeres kör útvonalat/pályát, amin ha bárhol is ér véget az aznapi edzés, levezetésként még haza tudsz kocogni. Én pl. a Margit-sziget mellett lakom, 2km míg otthonról az Árpát hídon keresztül felkocogok rá, ez a bemelegítés, aztán ott a szigeten lefutom a gyors ismétléseket, vagy a folyamatos tempófutásos edzést, majd haza kocogás szintén a hídon keresztül, amihez még hozzájön az a párszáz méter amennyi a szigeten még maradt a hídfeljáróig. Tudom, hogy te messzebb laksz a szigettől, de biztos ki lehet találni feléd is olyan nyugisabb útvonalat, pár kilométeres kört, ahol nem kell megállnod pl. lámpánál. Szerintem még simán alkalmas egy atlétikai pálya is ha beengednek, bár úgy sejtem neked még a 400m-es kőrőzgetés éppen olyan elborzasztó lenne mint egy éve a gyorsító edzések gondolata, de hidd el, simán hozzá lehet azokhoz is szokni, főleg ha érzékeled a fejlődést amit nyújtani tud.
    Kíváncsi vagyok a fejlődésedre, biztos vagyok benne, hogy eredményes lesz, én csak annyiban vagyok szkeptikus az ilyen távedzős módszerrel, hogy szerintem hiába tud nagyon hatékony edzéstervet írni a számodra és értékelni, kielemezni a futásaidat a grafikonjaid alapján, azt nem látja a valóságban hogyan futsz, aztán a pulzusod hiába engedi, hogy egyre keményebb feladatokat írjon neked, ha mondjuk a helytelen futótechnikából adódóan az ízületek, inak meg nem bírják azt a terhelést, és ha jön a sérülés, nekik nagyjából mindegy, hogy kidőlsz, mert van még elég tanítványuk akik tovább csinálják és fizetik az edzést, nem te vagy az a presztizs emberük, akik nyerik a versenyeket és ezért fokozottabban is ügyelni kell az egészségére. Ne érts félre, nem azt akarom mondani, hogy neked biztos nem jó a futótechnikád, bízom benne, hogy sérülésmentesen jó sokat fogsz majd fejlődni.

  11. Úgy tudom arrafele van rekortán pálya egyébként. Még érdekes is lenne átmenni egy jó résztávos edzésre. Meg futni egy 100m sprintet. 😀 12.5-t tudtam százon…

  12. @rrroka: Te hol tartasz, még mindig fejlődsz – nem a nagyon hosszú távokra gondolok, úgy vettem észre, azok egyre jobban tudnak menni a kor előrehaladtával, hanem a közép-hosszú távokra – vagy neked is megvan az a feeling, amikor csinálsz egy szinte sprintekből álló edzést és azt látod, hogy a jelenlegi sprint tempód régen kitartott végig 10k-n, esetleg félmaratonon is?

  13. @Kilfish: találtam, és igen, atlétikai pálya is van, elvileg be is lehet slisszolni, mert amúgy fizetős a BEAC pályája. No meg ott van a Bikás park futóköre is, ezek eszembe sem jutottak még. A nem leküzdhetetlen gond ott van, hogy oda kell érni időben, illetve, hogy olyan pálya kell, hogy onnan kb viszonylag gyorsan otthon tudjak lenni. A résztáv után max hat perc nagyon lassú csoszogás van. (Most, nyáron persze nem gond, ha sétálok egyet az edzés után.)

    Tényleg marha nehezen állok át táv alapról időre futásra. Azért a két legutóbbi alkalommal már ment. A Nándorfejérvári meg a Soproni utca alapvetően kifutható, és sikerült is hosszú kocogás végére odaérkeznem.

    @rrroka: a BEACra gondolsz? Elvileg fizetős, de tudok olyan lányokról, akik simán bemennek a pályára 🙂

  14. @Kilfish: igen, ez a BEAC, BME,m whatever pálya ugyanaz 🙂 A kártyát ismerem, egy-két cégnél volt is, ahol voltam, hogy itt van-e, azt nem tudom. Megnézem majd. De ha csak mosolyogni, vagy magabiztosnak kell lenni, hogy bejusson az ember, akkor ingyen is jó lesz 😛

  15. @Kilfish: nem nagyon csináltam gyors edzéseket mostanában, a sebességem 5 kirin 20 perc körül stagnál 2-3 éve. épp most gondolkdotam el, hogy kéne kicsit rámenni 5K-ra meg 21K-ra, mert az most izgisebbnek tűnik, mint a hosszúk. esetleg tereppel vegyítve. S-távok pl terepfutás.hu-s eseményeken, meg egy jó siófoki PB döntés…

    @téglánakgyors: nem, nem, vki mondta hoyg tétényben is van egy pálya… vmi focipálya amit egy gazdag külföldi támogat. hú na majd utánakérdezek ah nem felejtem el.

  16. @Kilfish: hát innen már elég sok munka fejlődni. 🙂 ezt a tempót kéne kihúzni 10K-ig, de az bakker rohadt fárasztó már! 😀

  17. Én is befizettem az alap, 12 hetes kurzusra. Pusztán kíváncsiságból. Ebben az is jó, hogy ezt későbbi maratonokhoz is fel tudom majd használni, mert TP-ben ott lesz az infó.
    Nekem egy bajom volt, hogy pont két megcélzott idő közötti időre lenne szükségem, de olyan nem volt, így megcéloztam a gyorsabbat.
    Az első 1 hét nekem nyaralás miatt teljesen kiesett, a második és harmadik hiányos lett ilyen-olyan okok miatt (pl. a kurva meleg miatt én is fejeztem be idejekorán edzést), igazából az augusztus 20-i hetem volt végre teljesen zöld, azóta kezdem megszokni az edzéseket, bár gecikemények. Mindennel egyet tudok érteni, amit leírtál, ilyenkor döbben rá az ember, hogy egy bizonyos vágyott időeredményhez bizony ilyen mennyiségű és minőségű edzés kell, nem pedig az a lébecolós, amit én is csinálok legtöbbször.
    Ja, én tempó alapon futok, rühellem a pulzusszíjat, Olivér leellenőrizte a zónákat és teljesen rendben voltak, semmihez nem kellett nyúlnia.

  18. @snatch_: ezt most én is nyaralásból írom,lelkifuri nélkül hagytam ki egy hetet, két szombat is beleesett, amik a hosszútáv napjai. Nem bánom, amennyire meglepett, és leamortizált az első hónap, kellett is. Így is 200 km felett fejeztem be az augusztust – ez nekem sokkszerűen picsasok volt.
    Most indulok éppen a második lötyifutira a Garda-tónál. 10 km fényképezgetés, nem is kell most ennél több. Jövőhéten pedig újra nyúzom majd a tervet és magamat 🙂
    Nagy hajrá neked!!

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.