Dani fut UB én teker McDonald’s

Loading

img_2824.JPGAz Ultrabalatonnak nekiindulás és időben ki nem szállás óhatatlan veszteségekkel jár.

A kedvenc hatzsebes nadrágom túlélt számtalan kétes helyzetet, háromezer méteres magasságokat, mosógépes, tartós teszteket zsebekben felejtett rágókkal, zsebkendőkkel, és ritkán még azok nélkül is. Felszívott velem együtt rengeteg sört, zsírt, szénhidrátot, attól függően, és néha függetlenül is, hogy mit táplálkoztam éppen. Már volt ugyan ügyeleten, de a magyar egészségügynél összehasonlíthatatlanul jobban teljesítő Albert utcai ruhamentő nénik olyan profin varrták össze a nyílt sebet, hogy a nadrág jobban teljesített mint újkorában. 

Most azonban el kell engednem. Szeretett testén, a foltok, pecsétek alatt olyan mértékű szakadást okozott a nehéz élete alatt elvékonyodott, felpuhult anyagán a Keszthelytől Balatonfenyvesig tartó 400 méter séta és 600 méter futás miatti folyamatos bicikliről le, biciklire fel terpeszezés, hogy már nem lehet megmenteni.

A ismert világegyetem legnagyobb vérhólyagjától elnyomva Dani kis lábujjának körme és az én hatzsebes nadrágom egyszerre csukták végső álomra szemüket.

 

img_3054.JPG

 

R.I.P Mr. Takko, nyugodj békében a fast fashion mennyországában, piha-puha pamutgombolyagok legyenek veled az örök túramezőkön! 

 

fullsizerender.jpg

 

Dani 155 kilométert futott. A nadrág 159-et biciklizett még úgy is, hogy a rajt után 2 kilométerrel jutott eszembe elindítani az órát. Találkoztunk Gilles-lel, lehagytuk, elfelejtettük. 

 

img_2882.JPG

img_2901.JPG

img_2907.JPG

 

Legyőzte Salföldet, legyőzte Badacsonyt, úgy ment tovább erőből, hogy meg sem állt ott, ahol tavaly már feladta. Dani is jól ment. Segített neki a szél. Neki, nekem nem. Őt hűtötte, nekem meg nem engedte levenni a hosszúujjút, az alá izzadtam. 50 kilométer után büdösebb voltam bármelyik futónál, de legalább nem fáztam.

 

img_2938.JPG

img_2940.JPG

img_2983.JPG

img_2985.JPG

img_2989.JPG

img_2991.JPG

img_3006.JPG

 

90 után mindenhol fájtam, az UB előtt sokat voltam beteg, alig ültem nyeregben a verseny előtt, a maraton prioritást élvezett. Ahogy nőtt a táv, teljesen betompultam, elfáradtam. Végig mögöttünk, a túlparton kerestem aggódva a vihart, majd amikor megláttam szemben Badacsony sziluettjét, rájöttem, hogy már előre kell nézni. Ekkor lettem harmadszor teljesen biztos abban, hogy Dani bevisz minket a célba.

Számolt, tervezett, taktikus és kitartó volt.

Nem tudom, hol fogyott el, még 150-nél is bizakodva posztoltam Facebookra.

 

fullsizerender_1_1.jpg

 

Valószínűleg sok mindent magában tartott. Azért is ezt gondolom, mert drámai hirtelenséggel jött a bukás. A semmiből előbukkanó Gilles elmegy mellettünk, mint egy nyugodt, kérlelhetlen, halálos ítélet. Nem bedarál, inkább mint egy néma zászló, mint egy vonal, hogy ott megy vele az UB teljesítés – és egyre távolodik, mi pedig sokadszorra sem tudunk újra nekiindulni. Szó sem volt a tavalyi 20 kilométeren át tartó seggrugdosásról, vasárnap hajnalban három kilométer alatt vége lett az egésznek.

 

img_3019.JPG

img_3022.JPG

dani.JPG

 

Ülünk Fenyvesen, a Dózsa György tér két egymás melletti padján és végtelenül hosszan várunk arra, hogy kimentsenek minket. Már villámlik, ritka nagy cseppekben esik az eső, annyira túlterhelt az ég, hogy nem tud igazán nekiindulni a világvége. Előttünk, az épülő MÁV pályán Swietelsky sínrakó szörnyetegek ordítják zajos, Terminátor-féle Ítélet napi vízióvá az éjszakát.

Tovább rémít, ahogy folyamatosan rohanó, futó, sétáló emberek haladnak el a szemünk előtt, mintha mindenki menekülne, öngyilkos módra, egyenesen bele a horizonton gomolygó viharba. Amazon lányok kísérő nélkül, három perces tempókat diktáló démoni árnyékok, és csak jönnek és jönnek, soha nem fogynak el. Végtelenül fáradt vagyok, 20 órát voltam nyeregben, és még tartani kell magam. Utazni kell, vezetni kell, haza kell mennem. Pihenni akarok. Nem én futottam. Semmit nem tudok a futásról. 

Dani majd elmeséli. 

12 hozzászólás “Dani fut UB én teker McDonald’s” bejegyzéshez

  1. Úgy érzem, hogy ez most téged eléggé megviselt (és nem a nadrágra gondolok). 🙁

  2. @haanchee: nem volt zökkenőmentes UB ez, bár maga a futás önmagában jól sikerült, nem kaptam panaszt a frissítésemre sem.

    Ami engem illet, többet kellett volna bringám ülnöm, de nem rajtam múlt, konkrétan ki nem váltott antibiotikum recepttel a tárcámban mentem végig – ezt dobta a gép.

    Neked mielőbbi gyógyulást, és egy hatalmas kalappal a nyári hónapokra és főleg a szeptemberre!! Szurkolok!

  3. @téglánakgyors: ne vezess ennyi után, aludjatok valahol ott. túl veszélyes.
    Dani kemény, aza vérhólyag szerintem életre kelt volna és megette volna az egész lábát és téged is. D

  4. @rrroka: Szerencsére hosszútávú vezetésben sokkal jobb vagyok, mint futásban. Ha azt éreztem volna, hogy nem megy, el sem indulok, vagy félreállok, ezzel nem játszom. (Persze, ha délben pl beértünk volna, tuti nem indultam volna el.)
    Daninak ellenben mondtam, hogy miatta egy nappal előtte jó lenne lemenni, azt sokkal kritikusabb tényezőnek tartom.

    Új cipőstratégia kellene. A régi Vomerók sem mindig voltak kegyesek hozzá az ultrákon, de az új generációsok (a 10. kiadástól felfelé) vhogy még szűkebbek.

  5. @téglánakgyors: legyen három időpont, 6-10-14 óra, és az egyéni meg páros eldöntheti melyik szekcióban indul. a váltók is örülnének a nagy futóknak szerintem és meglenne az ultra hangulat is. 🙂

  6. @téglánakgyors: miért vana címben a meki? eladtad magad???!!! 😀
    @jazzultralesz: jó kis beszámoló lett, az alapján fura hogy viszonylag hirtelen elmúlt a futókedved. tuti vmi összetett balhé az oka, nem vezethető vissza egyre, bár a kevés alvás tuti főszereplő. fiatal vagy nem meglesz az! 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.